Legjobb dokumentumfilmjeink a közelmúlt kollektív nemzeti emlékezetének hűséges mozgóképes rögzítői, a jelen sötét titkainak feltárói. Sokan voltak kíváncsiak Papp Gábor Zsigmond Az ügynök élete című munkájára, amelyből kiderült, mennyi energiát fordított a Kádár-rezsim életünk megrontására, a párt- és KISZ-vezetők okítása mellett a besúgók tartótisztjeinek kiképzésére. A filmszemlén is szép számmal nézték végig Kocsis Tibor Új Eldoradó című munkáját, amely a jelenlegi román kormány magyarellenességéről és környezetgyilkosságairól nyújt megdöbbentő látleletet. A dokumentum-játékfilm jelesei, Erdélyi János (Uborkázók) és Zsigmond Dezső (Csigavár) új alkotásai olyan emberekről is vallanak, akik csak azért is képesek megvalósítani a várva-várt csodát a hit segítségével. A játékfilmekben ez a csoda olykor éppen a lét peremére szorultak életébe érkezik meg. Például Gárdos Péter A porcelánbaba című alkotásában, amelyet Lázár Ervin Csillagmajor című köteteinek elbeszéléseiből készített a rendező mesét és valóságot elegyítő művészfilmmé. Ám hiába várják a megváltó csodát a Fekete kefe című szocio-abszurd filmalkotás XXI. századi, nagyvárosi lézengői. Vranik Roland munkájában a valóság és a képtelenség határán egyensúlyozva ad hiteles képet a peremlétre szorult fiatalok mindennapi életének rémisztő abszurditásáról, akik a csodákat már csak forintokban, euróban és olcsó, kábítószeres extázisban tudják elképzelni – mindhiába. Egy hagyományosabb, lassabban ölő ördögi liquor, a sátáni transzcendenciaélményekkel gyilkoló alkohol hatalmáról szól A halál kilovagolt Perzsiából, dr. Horváth Putyi filmje, amely a tragikus sorsú elhunyt alkoholista írótehetség, Hajnóczy Péter azonos című regényvízióját álmodta mozgóképpé. A valóságos sorsuk elől a fantázia birodalmába menekülnek A fény ösvényei (Mispál Attila) és az Ég veled! (Pacskovszky József) hősei is. Igazi mozgóképes csodákkal a kisjátékfilmek megtekintésekor szembesültünk.
Báthory Orsolya Antik című, érzékenyen költői vizuális szkecscse a XXI. század látomásvilágára hangolja saját elvágyódását a valóságból a magas irodalom tündérországába. Különös víziót álmodott filmre a megváltó halál szelíd hatalmáról és a vadsága miatt is százszor megunt, mégis szeretni való életről Bartos Péter, az Ólomidő rendezője. Kis rosszindulattal állíthatnánk számos fényesen induló, ám hamar elkallódott vagy időközben eljelentéktelenedett művész példájából kiindulva, hogy egy tehetséges pályakezdő filmnovellára szinte mindenkinek futja. Ellenpélda a 2002-es, cannes-i rövidfilmnagydíjas Eső után című vizuális epigramma alkotója, Mészáros Péter, aki az idei szemlén A disznó útja és a Kyrie című kiváló ötpercesekkel is bizonyította nem mindennapi képességeit.
Kertész megköszönte a filmet. A Sorstalanság film a rendező szeretetének a műve; olyan szeretet ez, amely minden nehézséget legyőzött éveken keresztül – köszönte meg Koltai Lajos munkáját Kertész Imre tegnap Budapesten. A Nobel-díjas író regényéből készült mozgókép filmkönyvét a Sorstalanság díszbemutatója előtt jelentette meg a Vince Kiadó; a kötetet az író, a film főszereplője, több szereplője, rendezője, operatőre, hangmérnöke, producerei és egyéb alkotói jelenlétében mutatták be a Gundel étteremben. Marx József filmkönyvét angol és német nyelven is megjelenteti a Vince Kiadó.
