Balázs Imre hazatérőben

Erdélyi útbaigazítók azt szokták mondani, hogy ha a legszebb székely kapukat kívánja valaki megismerni, Máréfalvát el ne kerülje. Azok a gazdag motívumokkal díszített faragások valósággal lenyűgözik a szépre áhító embert, mert a faművesség népi mesterei a legősibb ábrázolástól – életfa-világfa-alsóvilág-felsőégatya birodalma – megjelenítésétől az indák virágdíszek kimunkálásáig mindent felhasználtak. Aki tehát Máréfalváról indult, hogy festőművészként boldoguljon, minden keresettség nélkül hozta magával a népművészet szeretetét és a hagyományokat. Balázs Imre útja is ebből a faluból egyengetődött, hogy aztán már kiforrottan visszahozza a kapott útravalót a festővásznakon.
– Mikor nyílt meg a Balázs Imre-gyűjtemény odahaza? – kérdeztem nemrég budapesti kiállításán a festőművészt.
– A kiállítás ősszel megnyílt, de még nem teljes. Hazavittem 50 olajképet és húsz grafikát, s ezzel vetettem meg az alapját annak az állandó kiállításnak, amit a máréfalvai művelődési otthon termeiben megrendeztünk.
– Valami olyan elhatározás volt ez, mint ahogyan Ady Endre vallotta „hazamegyek a falumba”?
– Nagy költőnk érezte és éreztette meg velünk, hogy az adósságot szinte soha nem tudjuk letörleszteni. Én is úgy készültem, hogy ne üres kézzel érkezzek. De apám, anyám, testvéreim, falum minden élő lelke érezze meg, hogy a hála teljes életére kötelezi az elvándoroltakat. Én is kézbe vettem a vándorbotot valamikor.
– Az indíttatásról annyit megjegyeznék, hogy a fiatal művésznek készülő Balázs Imrét, sokadmagával, 1956-ért koholt vádak alapján a börtönvilágával is megismertették.
– Ne szépítsem, mi örök megjegyzettek maradtunk, és ha valamire vinni akartuk, akkor határozni kellett, akármilyen keserves volt. Nem hivatkozom én másokra, de Páskándi Géza útja többünknek megkerülhetetlen lett. Most hetven évem múltán mentségül elmondhatom, soha nem láthattam volna meg azokat a városokat, világtájakat, amelyek szükségesek voltak a kibontakozáshoz. Németország, a Holt-tenger melléke, de ez csak törmelék a sok élményből, amelyek nélkül nem születhetett volna meg a máréfalvi gyűjtemény.
– Mit jelent az, hogy még nem teljes az anyag szülőfalujában?
– Most hetven alkotásom került haza, teljes akkor lesz, ha ki tudom egészíteni százhúszra.
– Tehát előfordulhat, hogy a nemrég az Újpest Galériában kiállított munkáiból hazakerülhet néhány?
– Természetesen. Ez kamarajellegű bemutatkozás volt, de él bennem a vágy, hogy ha elérem a hetvenötödik évemet, életműanyaggal állhatok a közönség elé. Bizonyos, hogy azok közül is kerül majd haza, ahol örvendeznek minden szívből fakadt ajándéknak, amely azoktól származik, akik elkerültek onnan.