A film egyik gondolati vezérfonalát Jobbágyi Gábor jogászprofesszor és Téglásy Imre költő, a magzatvédő Alfa Szövetség titkára fogalmazta meg. Az európai népek lélekszámának radikális csökkenése és az ökológiai életminőség gyors romlása ahhoz a huszadik századhoz kötődik, amelyben törvényerőre emelkedett az életszentség tagadása. Boldogabb időkben mindenki tudta a bibliai igazságot, hogy az emberi élet a fogantatás pillanatában elkezdődik, s a magzat jogi értelemben is élőlénynek számít. Bolberitz Pál katolikus teológiaprofesszor, Barsi Balázs ferences szerzetes atya, Paksy Mária pszichológus, pszichiáter egyaránt kifejtették, hogy a gyermek fogantatásának misztériuma megismétli a szakrális pillanatot, amikor Isten kegyelméből megjelent az élettelen világegyetemben az élet csírája. A lélek születését a tudomány képtelen modellezni.
Életet adni csak a Teremtő tud, így az életet elvenni embertársunktól akkor is gyilkosság, ha azt a hamis világi jogrend akár abortusz, akár eutanáziatörvény formájában hitelesíti. Nem véletlen, hogy az abortuszt a kommunizmus, az eutanáziát pedig a hitleri fasizmus, a világtörténelem két leggyilkosabb eszmerendszere legalizálta. Hegedűs Lóránt teológiaprofesszor, református püspök véleménye szerint az életszentség globális tagadása és az életminőség általános romlása a trianoni országcsonkításban, a negyvenöt évig tartó kommunizmusban s a jelenlegi vadkapitalizmusban többszörösen megrokkant Magyarország számára lassú nemzethalált jelenthet.
Soltész Miklós alaposan eligazította Mellár Tamást: ezért sem fognak önök bekerülni a következő parlamentbe