Erzsike ment a hídon / s talán csak én gyanítom / kijátszotta a Törvényt. Becsapta a halált. Egy második világháborús bombázáskor elhunyt szép lány angyallá válásáról szól Tiszaváry Ervin Látomás című verse. E költemény egyedül is igazolná, hogy öntörvényű képi világgal és eredeti látással áldott költővel állunk szemben, aki a lét és a halál alapkérdéseivel szembesíti olvasóit az Évődő példázat című verseskötetében. Játékosan keresi az alkotás, nem alkotás, egyéniség, tömegember fogalmak végső értelmét például A nem hasonulok – Szakítás egy úgynevezett irodalmi társasággal című költeményében. Tiszaváry Ervin hosszú ideig érezhette magát vesztesnek, hiszen két korai kötetével (Költő, miért vagy idegen? – 1936, Haldokló hajnal – 1943) már komoly szakmai elismerést váltott ki, de hosszú hallgatásra ítélte őt az 1945 utáni világ. Az 1916-ban született költő banktisztviselőként, közgazdászként keresve kenyerét írta tovább műveit az asztalfióknak. A tavalyi karácsonyi könyvvásárra a Széphalom Könyvműhely adta ki az Évődő példázat című verseskötetet, amely a nyolcvankilenc esztendős költő életművéből ad keresztmetszetet. Találó a könyv költő-szerkesztője, Mezey Katalin minősítése, akit – Krúdy Gyula szavaival – a méhesek irodalmának korára emlékezteti Tiszaváry Ervin tiszteletre méltó magatartása, amelyben a költők-írók megélhetésüktől független magánügynek tekintették az alkotást.
(Tiszaváry Ervin: Évődő példázat – válogatott versek. Széphalom Könyvműhely, 2004, 150 oldal,
1600 Ft.)
origo.hu
Világosan kiderül a legújabb hangfelvételből: hazudott Magyar Péter a tüntetések költségeiről - de honnan jöhet a pénz?
