Szőllősi Zoltán hiteles költői világa

A Magyar Írószövetség klubjában március 17-én délután ünnepi műsor köszönti Szőllősi Zoltán Kölcsey-, Ratkó József- és József Attila-díjas lírikust. A költő műveiben a nemzeti elkötelezettség, a társadalom elesettjei iránti részvét és a XX. századi ember szorongása, halálfélelme, istenvágya, a megváltás gyermekien tiszta sóvárgása együtt, egymást erősítve van jelen. A március 6-án hatvanadik születésnapját ünneplő alkotóban költészetének értő kritikusa, G. Kiss Valéria már 1974-es, Csontkoráll című első könyvének megjelenése után fölismerte a nem mindennapi tehetséget. További kötetei – Vacsora a jégen, Égitető, Ballada Boldogaszszonyhoz – már címükkel elárulják a vonzódást az egymásnak feszített látszólagos képtelenségek iránt, ami rejtélyessé, kifinomultan lebegővé teszi verssorainak végletekig lecsupaszított, szikár szerkezetét. A külön-külön látszólag egyszerű, áttekinthető Szőllősi-képek sokrétű metaforabokorrá állnak össze. „Izzás a valóságban megült világra, forradalmas délibáb/A külváros pora a mennybe száll” – e sorokban tetten érhető, ahogyan a hétköznapi elemek neoszürrealisztikusan merész képzettársításokkal ostromolják a titkok kapuit. Az individuális nagyvárosi magányérzés és a korán elhagyott falusi közösség iránti nosztalgia látszólagos ellentétét hitelesen oldja föl az elkötelezett keresztény hit. A szüntelen remény a Megváltó várásában és Jézus édesanyja, Boldogasszony érkezésében szükségképpen fordítja a társadalom peremére szorult emberek iránti részvét felé.
Szőllősi Zoltán azok közé az alkotók közé tartozik, akik soha egyetlen költői iskolához, stílus- vagy gondolati irányzathoz nem csatlakoztak. Hiteles, a szó legnemesebb értelmében eredeti költői világa, senki máséhoz nem hasonlító különleges szóösszetételei, egyedi fordulatai, a cizelláltság és a barbár módon elemi erő különleges együttléte arra is alkalmassá teszi, hogy magas hőfokú erudícióval ültesse át magyar nyelvre a kazáni tatár népköltészet alkotásait a Nyolcvan gyertya című kötetbe rendezve. Szőllősi költői világában az egymásnak feszülő elemek diszharmóniájában is rendet teremt a fegyelmezett, klasszicista formavilág.