Magyarország a szó mennyiségi értelmében középnemzet, de irodalma naggyá tette. Kalász Márton költő, a Magyar Írószövetség elnöke e szavakkal nyitotta meg szombaton a szövetség székházában tartott Irodalmi intézményrendszer és finanszírozás című tanácskozást.
Ács Margit író dolgozatában a magyar irodalmat a nemzet mindenkori túlélésének zálogaként emlegette. A szó művészete a szovjet elnyomás szigorú cenzúrájának dacára megőrizte presztízsét a sorok közé bújtatott vagy nyíltan kimondott igazsággal. Nem kis mértékben az első rendszerváltoztató kormány hibájából az irodalom hazai finanszírozása és a nemzetközi kapcsolatok irányítása baloldali-liberális körök kezében maradt. Így a keresztény humanista, nemzeti, polgári elkötelezettséget vállaló alkotók mind a mai napig háttérbe szorulnak, ugyanis a politikamentesség elvét csak a jobboldali kormányok szokták betartani. A nemzeti kultúrák védelmét az Európai Unió is törvénybe foglalta, ezt az óvó-védő ernyőt ki kell terjeszteni az anyanyelv fogalmára is. Vasy Géza a magyar közoktatás lezüllesztése miatt úgy érzi: vészesen csökken a magyar olvasók száma. Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész a szlovén, Kovács István költő a lengyel modell pontos és követhető ismertetésével arra figyelmeztetett, hogy az utóbbi években nemzeti irodalmunk érdekérvényesítésében Közép-Európához képest is lemaradtunk. Mezey Katalin költő szerint a magyar irodalom létének folytonosságát biztosító, nemzeti elkötelezettségű szépirodalmi kiadók és a folyóiratok létezése került veszélybe. A kormány azzal, hogy 2004-ben eltörölte az állami támogatások utáni áfa-visszaigénylés lehetőségét, a csőd szélére sodorta a magyarországi könyvkiadókat és a folyóiratokat. A túlélés egyedüli esélye, hogy az írószervezetek félretéve az ellentéteiket, együtt képviselik érdekeiket a kormány és a kor irodalomellenességével szemben.
A tavalyi esztendő sorsfordító volt. L. Simon László költő, író, eszszéista, a Magyar Írószövetség titkára előadásában kitért arra, hogy a rendszerváltozás óta mindmáig a Magyar Írószövetségen kívül hét írószervezet vállalta a szó művészeinek érdekképviseletét. A tavaly megalakult Irodalmi Kerekasztal missziója lett volna, hogy erőiket egyesítve protestáljon az ország dezintellektualizálása ellen. Ám a kormány ügyesen generált konfliktusokkal ugrasztotta egymásnak a szövetségeket, így a kerekasztal felbomlott. Bár a felülről generált műbotrányok és a kilépések következtében a Magyar Írószövetség elvesztette hegemóniáját, a közhasznú társasággá alakult szervezet túlélve a válságokat és ezret megközelítő taglétszámával képviseli az írótársadalom legszélesebb vertikumát. Azzal, hogy a szövetség tavaly csak húszmilliós támogatást kapott (1989-ben ez 35 millió volt!), a működésképtelenség határára került.
