Egri csillagok, gigerli vitézek

Régóta fúrja az oldalamat, milyen bűnt követett el a magyar középkor, hogy sem filmvásznon, sem színpadon, sem vízen, sem szárazon nem tud méltóképpen megjelenni a kortárs feldolgozásokban. Miért törvényszerű, hogy a rendezők reflexszerűen nyúlnak a nemzeti romantika korában is már kövületnek számító közhelyekhez, kardcsörtetős giccsekhez, lódobogáshoz és janicsárrikoltozáshoz, ha a végek életét vagy a kora újkor szegénylegény-históriáit szeretnék ilyen-olyan műfajban elregélni.