Szemfotók: fotográfusi festmények – írja Kornis Mihály kollégája, Horváth Dávid kaposvári kiállításának katalógusában. A sajtó- és szociofotósként egyaránt sikeres Horváth Dávid – kibővítve a fővárosi Mai Manó Galériában 2004 nyarán bemutatott szem-képsorozatát – újfent neves írók, költők, színművészek különös, mint kiállításának címe is utal rá, „mágikus tekintetét” kapta lencsevégre.
Azok a szempárok jelennek meg a fekete-fehér képein, amelyek mögött a hétköznapi emberekétől eltérő, más, rejtelmesebb (?), fondorlatosabb (?), haragosabb (?) gondolatok rejtőzködnek. – Ki néz ott ki? … Valaki lakik ott, annyi szent… – folytatja a szemképek fölötti elmélkedését Kornis Mihály.
Ha nem tudnánk, hogy ki Takáts Gyula, Ascher Tamás, Galkó Balázs vagy Kányádi Sándor, Horváth Dávid fotóiból akkor is rájönnénk, olyan emberek néznek szembe velünk, akik gyakran keverednek perbe-haragba a világgal. A szelíden haragos vagy a szúrósan démoni szempárok láttán úgy érezzük, valaki figyel bennünket. Figyelmeztet: elveszíted tartásodat, ha megalkuszol a körülményekkel, behódolsz, beleszürkülsz a nagy semmibe.
Felháborodok, tehát fényképezek. Ez Horváth Dávid tömör ars poeticája. Szempárfotói nem szépek, de igazak, nem gyönyörködtetnek, hanem elmélkedésre késztetnek. Tárlata nem a felületes nézelődőket kívánja megszólítani, hanem azokat, akik a fotóművészethez is kellő alázattal, gondolkodtató és cselekvő ráirányultsággal közelednek.
(A Mágikus szemek című fotótárlat április 25-ig tekinthető meg a Kaposvári Egyetem Csokonai Galériájában.)
origo.hu
Most a magyar tudományos élet megújítása ellen indított támadást a Soros-hálózat
