Méhes György 2002-ben költözött feleségével együtt Kolozsvárról Budapestre, és ugyanebben az esztendőben, nyolcvanhét évesen kapta meg a Kossuth-díjat, amit Csoóri Sándor laudációja szerint már évtizedekkel korábban megérdemelt volna. Méhes Györgyre, e mesében, drámában, prózában egyaránt kiemelkedő műveket teremtő íróra az egész Kárpát-medencei magyarság és a világ minden táján élő, nyelvünkön szóló ember büszke lehet. A gazdag és zamatos nyelvezetű, határtalan teremtő képzelettel megáldott író az ötvenes években ajándékozta gyermek és felnőtt olvasóinak a két meseregényét, a Rapsonné várát és a Világhíres Miklóst. Előbbiben a balladai meseköltészet sokszólamú hangnemében ír a székelyföldi magyarság kálváriájáról és egy transzcendens tündérvilágba plántált magyar feltámadásról. A Világhíres Miklós irodalmunk egyedülálló csodája, rege a szerelem, a művészet, a szeretet és a hit hegyeket mozgató erejéről. Mesenovelláiban és hosszú elbeszéléseiben mítosszá finomul a székely nép hétköznapi életének meganynyi motívuma, egyesítve ősi magyar mondák és népmesék hangnemével és tónusaival. A Virágvarázslóról, az Óbejóról, a Gyöngyharmat Palkóról és a többi mesei remeklésről Méhes György maga mondta a Kossuth-díj átvétele után lapunknak, hogy székelyudvarhelyi nagyanyja, Nannyó esti meséit hangolta át, már szinte gyermekkorától kezdve saját alakuló-formálódó írói világegyetemének tónusaira. Először ő is a gyermekeinek mesélgette esténként átköltéseit, amelyekből addigra már teljesen eltűntek az írót ihlető eredeti történetek. Felesége, Erzsébet mondta először: írd le a meséidet, mert ilyen gyönyörűségeset még sehol nem hallottam és nem is olvastam.
Felnőtteknek szóló munkáira áttérve: Méhes György a nemrégiben eltávozott hitves alakjának állít emléket a készülő Egyetlenem című regényével. A Bizalmas jelentés egy fiatalemberről című, önéletrajzi ihletésű szintézisműből és az Erdélyi gráciák című trilógiából (Orsolya, Gina, Emmi) elénk tárul a békebeli erdélyi diákélet, a világháború s a kettős, orosz és román elnyomás alatt sínylődő újkori erdélyi történelem megannyi íze, színe, fénye és árnyoldala. Méhes György az antik szerzők sírást és nevetést klasszikus, aranymetszéses aránnyal elegyítő módon meséli el a felnőtteknek is, hogy mennyire szörnyű és mégis mennyire csodálatos az emberi élet.
Életörömöt, tragikumot, abszurditást és szatirikus személetet ötvöz az író drámáiban is. Az S. O. S., avagy ki változik sóbálvánnyá, a Barbár komédia, a Noé bárkája című darabjaiban a kisebbségi sorsra kárhoztatott magyarság tragédiája és a Ceausescu-féle náci kommunizmus kíméletlen szatírája aratott sikert Erdélyországban. Méhes György úgy szólaltatja meg jobb sorsra érdemes nemzetünk Golgotáinak fájdalmát, hogy soha nem vét a keresztény humanizmus elvei ellen. Magyarnak lenni számára méltóság, felelősség a nemzete iránt. A kereszténység pedig feltétel nélküli hit Jézus Krisztus megváltó erejében és a Szentlélek hatalmában. Nála érdemesebb ember aligha kaphatta volna meg e rangos kitüntetést, az Európai Akadémia díját.
Az EurópaI Akadémia.
