Beleznay Rozáliát, a nagyatádi születésű, önfeláldozó vöröskeresztes nővért, az egyik portréfilm főhősét Dódi Lia néven ismerték a betegek, akiket a szovjet megszállás kezdetéig lelkiismeretesen ápolt Nagyatádon, Nagykanizsán. Akkor fogták el az oroszok, amikor édesapját próbálta meglátogatni a kórházban. Heteken át naponta verték véresre a szovjet tisztek. Nem titkolta, hogy tudja a választ kínzóinak kérdéseire, de nem vált árulóvá akkor sem, amikor azzal fenyegették, hogy a szüleit a szeme előtt végzik ki. Közben tanúja volt a felszabadítók rekvirálásainak s például annak is, ahogy a szovjet katonák fiatal anyákat erőszakolnak halálra saját gyermekeik előtt. A szovjet hadbíróságnak csak az egyik fele szánta halálra, így sorshúzással ítélte életre az elnök, ami nem jelentett mást, mint éheztetéseket és válogatott kínzásokat a szovjet lágerben. – A hitnek köszönhettem, hogy túléltem még a tüdővérzést és egy katonaorvos gyilkossági kísérletét is – mondta Lia nővér, aki több mint nyolcvan évet élt, és 1996-ban halt meg.
Oloffson Károly (Placid atya) sorsát Ézsiás Erzsébet interjúregényéből és Rákay Philip Hír TV-s portréfilmjéből is megismerhettük. Őt az elhivatottság, a hit és a humor kísérte végig élve az Andrássy út 66.-tól a Gulágokig tartó tízesztendős kálváriaúton. Placid atya, aki az Uránia mozibeli vetítésen is megjelent, nemcsak hiszi, de tudja is, hogy őt az Atya küldte lelki vigasznak rabtársai közé, a kereszthalált halt fiú példája segítette abban, hogy éjszakai, titkon celebrált szentmisék, lelki beszélgetések s olykor egy-egy jól időzített vicc segítségével mentett meg lelkeket és életeket. Mostanában is misézik a XI. kerületi Szent Imre-templomban.
Itt a legújabb a hangfelvétel: elképzelhetetlenül sok pénze van a Tisza Pártnak, Magyar Péterék szórják a pénzt