Tegnap két órától sűrű sorokban zarándokoltak a hatvanas-hetvenes esztendők magyar beatkorszakának főszereplői a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójához. Az Illés zenekar dobosát, Pásztory Zoltánt kísérték utolsó útjára szerettei, a nagy csapat tagjai: Illés Lajos, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs és Bródy János, de eljöttek művész barátok, a Tolcsvay testvérek, Béla és László, Waszlavik Gazember László, Czipó Tibor, a nosztalgiakoncertek producere, Rosta Mária, Vitézy László rendező és mások. A római katolikus gyászmise vigasztaló igéit János evangéliumából követték a búcsúzó barátok megilletődött szavai. „Nézz körül jól odaát, barátom, mert előbb-utóbb mi is megérkezünk – mondta az ős-Illés nevében Bródy János. Gittinger Tibor, az Illés Klubok vezetője Pásztory Zoltán dobszámának szövegét idézte: „Volt nekem egy barátom, a legjobb dobos a világon, mikor a dobját ütötte-verte, benne volt az egész lelke.” Az utóbbi két mondatnál jobban semmi sem jellemezhette volna Pásztory Zoltánt, a zenekar lelkét és összetartó erejét, aki az Illés széthullásához vezető konfliktusok idején is a béke, az együttélés híveként próbálta megmenteni a magyar, népzenei gyökerekből táplálkozó együttest. Hollós Máté, a Hungaroton zenei igazgatója az Illés együttes aktív kilenc esztendejét a magyar popzene és a magyar közélet egyik legmozgalmasabb korszakának nevezte: „Zoltán, haláloddal véget ért egy dicsőséges életszakasz. Mi még itt maradunk, és idelentről a mennybéli fényességben látunk téged.”
origo.hu
Világosan kiderül a legújabb hangfelvételből: hazudott Magyar Péter a tüntetések költségeiről - de honnan jöhet a pénz?
