Hogy a dzsessz Magyarországon még mindig rétegzene, mi sem jelzi jobban, mint hogy a Pat Metheny Group keddi budapesti fellépése nem volt telt házas zenei esemény, pedig a Margitszigeti Szabadtéri Színpad nem éppen a nagy nézőközönséget befogadó hazai „arénák” egyike. Való igaz, aznap este Joe Cocker is a magyar főváros vendége volt, de hát a kétmilliós lélekszámú Budapest elméletileg „elbírna” két világsztárral.
A csodazenészről dióhéjban annyit, hogy nyolcéves korában már trombitált, tizenkét éves korától gitározott, s tinédzser korában már Kansas legjobb dzsesszzenekaraival lépett fel. Egyébként Pat Metheny 1975-től lett ismert, amikor is első albumával (Bright Size Life) a tradicionális dzsesszgitár hangzását hozta vissza. Metheny az elmúlt három évtized alatt olyan művészekkel zenélt együtt, mint Herbie Hancock, Milton Nascimento, vagy éppen David Bowie. Lyle Maysszel pedig olyan szerzőpárost alkot, amelyet a hozzáértők az Ellington–Strayhorn pároshoz hasonlítanak. Ezt erősíti: Metheny tizenöt Grammy-díjat nyert különböző kategóriákban, míg bandája, a PMG hét egymás után megjelenő nagylemeze nyert Grammyt. Utóbbi nemcsak kimagasló produkció, hanem egyedülálló rekord is! Meg kell azonban jegyezni, hogy a műfajt, amit képvisel, igazán nehéz definiálni. A szerzemények ugyanis több kategóriában (dzsessz, rock és klasszikus) is megállják a helyüket. Ráadásul az amerikai virtuóz szimfonikus zenekarra is írt már zenét, sőt még baletthoz is komponált.
Akik kilátogattak a világ egyik legjobb dzsesszgitárosának a koncertjére, különleges zenei élményben részesültek. Bár a Pat Metheny Group túlnyomórészt a januárban megjelent The Way Up című nagylemezének anyagát mutatta be, a több évtizede létező zenekar néhány dalt azért a repertoárjáról is bemutatott. Az Opening, a Part One, a Part Two és a Part Three elnevezésű számokból álló mű amúgy nem túl hosszú, alig egyórás. Mindenesetre a szóban forgó új album leginkább a Speaking of Now című korábbi műre hasonlít: legalábbis sokszínűségét illetően. Az új album első volt a Billboard kortárs listáján, és bekerült a 200-as albumlistára is. Egyébként a mostani, budapesti koncerten a régi, hűséges társak is muzsikáltak: Lyle Mays billentyűs hangszereken, Steve Rodby nagybőgőn és baszszusgitáron, Cuong Yu trombitán, Antonio Sanchez ütős hangszereken és a svájci Gregoire Maret harmonikán.
Aki esetleg nem tudná, Pat Metheny életének legnagyobb részét turnézással tölti, évente több mint száz koncertet ad. S hogy milyen formában? Azt még kritikusai is elismerik, hogy a művész a nyolcvanas évek végén produkált a mostanihoz hasonló tempót, és ilyen invenciózus játékot. Nos, Metheny ezt Budapesten is bizonyítani tudta.
Szavaztak az olvasók: ez Magyar Péter legbotrányosabb kijelentése