Navigációs kísérlet Velencében

Ötvenegyedik alkalommal rendezik meg a velencei képzőművészeti biennálét június 12. és november 6. között a velencei Giardini és Arsenale területén. A világ egyik legnagyobb nemzetközi kortárs művészeti kiállításán félszáznál több ország művészei mutatkoznak be. A művészet mai állásának szentelt A művészet élménye című tárlat az olasz pavilonban látható, kurátora María de Corral. Az Arsenale területén pedig Távolabb és távolabb címmel lesz látható a kortárs művészet jövőjének jegyében fogant kiállítás Rosa Martínez rendezésében.
Ahogyan az tegnap a budapesti Műcsarnokban rendezett sajtótájékoztatón elhangzott, az 1909-ben épült magyar pavilonban Kicsiny Balázs műegyüttesét mutatják be (kurátor Fitz Péter, nemzeti biztos Fabényi Julia művészettörténész). Velence különös létezésének interpretációja Kicsiny Balázs műegyüttesének témája. A szokásos „nemzeti vagy a művészi önreprezentáció” helyett a Velence által szimbolizált helyzetre, az európai gondolkodás lineáris tér- és időszemléletére, expanzió- és fejlődésorientált ideológiájára reflektál egy közép-európai, tenger nélküli ország művésze. Kicsiny Balázs Nagy-Britanniában élve szembesült a tenger nélküliség problémájával, illetve a tengerrel körülvett nyugati civilizáció kultúrtörténeti hátterével, az utazás, hajózás, kereskedelem, kolonizáció, elvándorlás, viszszatérés, beilleszkedés, idegenség, hit, valamint a különféle időrétegek egymáshoz való viszonyaival.
A kiállítás koncepciója a közmegegyezésen alapuló tér, tájékozódás, időszemlélet megkérdőjelezése, és ennek lehetséges vizuális, plasztikai és térbeli reprezentációja. Az európai kultúrtörténet utópikus városára, Velencére való metaforikus utalásként értelmezhetők a felhasznált tárgyak, a horgonyok, pizsamák, reverendák, láncok, bőröndök, vagy a tengeri búvárkellékek is.