Csak az ember tudja előre minden élőlény közül, hogy meg fog halni, mégis egyedül az ember tud nevetni. Megnevettetni az embert annyi, mint elterelni figyelmét a halálról – írja Szuromi Pál a Magyar groteszk – „Vigyázzon, az élet halált okoz” címmel rendezett tárlat katalógusának előszavában. Majd azt fejtegeti, hogy miként lehet ráhangolódni a kaposvári groteszkseregszemlék esztétikai hullámhosszára. „Adva van ugyanis egy kegyetlenül hajszolt és búval bélelt ország, szemközt meg egy dacos, progresszív város.”
Nos, úgy tűnik, a somogyi megyeszékhely Kapos Art Képző- és Iparművészeti Egyesületének, valamint támogatóinak sikerült az ország egyik legjelentősebb bemutatójává nemesítenie a groteszktárlatot. Vállalva – amiként korábban is –, hogy a város jó hírű kiállítóhelye, a Vaszary Képtár ezúttal sem csak a szépelgő lelkűek örömére számít.
Vannak itt persze mosolyogtató, a valósággal szelíden szembehelyezkedő, derűs művek is, a tárlat viszont azért érdemel különös figyelmet, mert az alkotások többsége könyörtelenül érzékelteti létünk anomáliát, gondjainkat, bajainkat, gyógyíthatatlan szorongásainkat. Egy-egy remekbe szabott alkotásra kiváltképp ráillik a mondás: ha nem is igaz, találó. Szuromi pontosan fogalmaz a katalógus előszavában: karneváli hangulatot árasztó a kaposvári groteszkbemutató. Megnevettet, jól szórakoztat, ám ennél sokkal többet ad. Hogyan is írja a pesszimista világszemléletű orosz költő, Szergej Jeszenyin? „Ebben az életben meghalni nem új, de nem újabb élni sem.” Majakovszkij erre ekképpen riposztozik: „Ebben az életben meghalni nem nehéz. Élni az életet sokkal nehezebb.”
*
a díjazottak. A groteszkpályázat fődíját Vágner Mátyás festőművésznek ítélte a zsűri. Díjat kapott Baji Miklós Zoltán és Lengyel Zsüliet festőművész, Judit Nem’es, Sejben Lajos, Novák Attila és Szalay Dávid képzőművész, Berzy Katalin keramikus, Födő Gábor és Krnács Ágota grafikus.
Újabb osztrák útzár lehetetleníti el a magyar ingázókat