Bäck Manci fotószalonja

Mintha Szegeden jobban szerették volna – mondta az 1945 után évtizedekre elfeledett fotográfusnőre emlékezve a Bäck Manci fotószalonja címmel rendezett kiállítás megnyitóján a Móra Ferenc Múzeumban Koczor György Ybl-díjas építész, hozzátéve, hogy a képeket nézegetve a látogató a szecesszió és a modernitás bűvöletébe kerül. Külön kiemelte Bäck Manci portré- és aktfotókon megjelenő nőábrázolását, a női intimitás finom megrajzolását. Bäck Manci képeinek értékét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az ízlésesen berendezett kiállítás kinagyított fotóit nézegetve egy elfeledett kor levegője csap meg bennünket, hihetetlenül közel hozva hozzánk a fényképei által ábrázolt világot. Mert – és ez a középiskolás korú látogatók arcáról is nyomban leolvasható – nem pusztán portréábrázoló „iparos” volt. Ez esetben ugyanis aligha tudná fekete-fehér képeivel hetven-nyolcvan év távlatából felkelteni és fenntartani a bulvármédia és a világháló korában szocializálódott tinédzsergeneráció figyelmét.
„A régi belvárosi utcák… szűkek és zegzugosak, s egy-egy utcaelágazás… váratlan városképpel lepi meg a szemlélődőt” – írta a Bäck Manci baráti körébe tartozó, általa többször fotografált Erdei Ferenc A magyar város című szociográfiájában. S valóban: szinte kedvünk lenne végigmenni a húszas évek Palánk városrészének szűkülő utcácskáján a két-háromszáz éves, földszintes házak között, saját bőrünkön érezve történelmi korok atmoszféráját. De nem tehetjük. S nem csak azért, mert a húszas évek és egy igazi polgári világ, de az egymásra épülő évtizedek, évszázadok lenyomata is végleg eltűnt Szeged e kerületéből. Palánknak nevezett városrész persze most is van Szegeden, de a Bäck Manci által megörökített, a belváros szívében álló épületek többségét – köztük Tömörkény István lakóházát – a hatvanas évek dühödt Komócsin-korszakában pusztították el, helyüket a korszellemnek megfelelő, kockaházak alkotta lakótelep foglalta el. És az azóta felnőtt generációk éppúgy nem tudtak létezésükről, mint arról, hogy valaha élt itt egy korszakalkotó fotóművész, hiszen munkássága évtizedeken át szóba sem került Magyarországon.
A kiállítás mindezért ajánlható mindenkinek, akit a fotóművészet, a polgári világ elfeledett alkotója vagy saját történelmünk kevéssé ismert darabkái érdekelnek. A kiállítás július 10-ig tekinthető meg, s a Bäck Manci munkásságát néhány éve feldolgozó Gömör Béla művében fellelhető képeken túl a nagyközönség számára sohasem látott fotók is a látogató elé kerülnek, köztük a Juhász Gyula által versben is megörökített szép könyvtároskisasszony, Fischof Ágota portréja vagy a már említett, a kommunista éra alatt elpusztult utcák és utcarészletek ábrázolásai. Hasznos lenne viszont, ha a már említett fiatal korosztály a képek témáival kapcsolatban néhány ismertető sort itt is olvashatna, mert ez közelebb vinné hozzájuk az örökké eltűnt kort, és segítségükre lenne az elfeledett fotográfusnő művészetének jobb megértésében.