Ki is a náci és fasiszta?

Tegnapi lapunkban megírtuk, hogy vasárnap hajnalra fekete festékkel fasiszta, náci szavakat firkáltak a Püski Könyvesház kirakatának üvegére. Minthogy hasonló eszközökkel, hasonló szavakat korábban a Magyar Demokrata egyik könyvesboltjára is ráfújtak, valószínűsíthető, hogy szervezett akciókról van szó. Két írószervezet képviselője is véleményt nyilvánított a történtekről.

Kérdésünket megelőzve L. Simon László költő, esszéista, a Magyar Írószövetség titkára lapunknak tolmácsolta az írószövetség hivatalos álláspontját a felháborító esetről. Nem túlzás, hogy ezúttal meggyalázták a nemzeti kultúrát. Ám a gyalázat visszahull az elkövetőkre. A titkár emlékezetünkbe idézte, hogy Püski Sándor és felesége, Zoltán Ilona 1939-ben alapították meg először a Magyar Élet Könyvkiadót, amelyben otthonra leltek a népi írók művei. Püski Sándor az 1942-es és 1943-as szárszói konferenciák megszervezésével többek között a nemzeti elkötelezettségű gondolkodók és minden tisztességes magyar ember közös fellépését sürgette a német nácizmus eszméinek terjedése ellen. 1945 után a másik eszmesátán a kommunizmus üldözöttjévé vált, letartóztatták, mert szellemi műhelyében otthont adott a tisztességes magyar irodalomnak. Elűzték hazájából, emigrációban teremtette meg a New York-i Püski Könyvesházat, amely 1970–1990 között terjesztette a legnemesebb magyar kultúrát. Püskiék ahogy tehették, hazatértek, hogy megteremtsék a Krisztina körúti Püski Könyvesházat, a nemzeti irodalom mérhetetlenül gazdag lelőhelyét. Nem túlzás, hogy Püski Sándor és Zoltán Ilona könyvesházukkal, amely egyszerre kiadó és könyvesbolt, a magyar irodalom, az olvasáskultúra stratégiailag legfontosabb fellegvárát teremtették meg. Félő, hogy bizonyos politikai erők, érdemi üzenet híján, kampányeszközként használják majd a fasizmus nélküli antifasizmust és a fiktív náciveszélyt. A Magyar Írószövetség tiltakozik az ellen, hogy a magyar irodalom és a kultúra is az effajta, valóban létező szélsőséges politizálás áldozatává váljon.
Gyurkovics Tibor író, költő, a Magyar Írók Egyesületének elnöke, szintén megelőzve a kérdésünket, úgy nyilatkozott a szervezet nevében, hogy olyan súlyos provokáció történt az egyetemes magyar kultúra ellen, amelyet nem hagyhat válasz nélkül az írótársadalom. Püski Sándor feleségével együtt idestova hetedik évtizede képviseli könyvesházával azt a magyar kultúrát, amelyet Tamási Áron, Reményik Sándor, Illyés Gyula, Németh László, Csoóri Sándor, Szabó Zoltán és mások neve képvisel. A Püski Könyvesház kiadóként, könyvterjesztőként is szívesen fogadja be a szovjet diktatúra áldozatainak, üldözöttjeinek emlékiratait és dokumentum- irodalmát. Jellemző, hogy bizonyos politikai erők a névtelenség, a primitivitás álarca mögé rejtőzve próbálják a legalantasabb politikai zugjátszmáknak kiszolgáltatni akár a legnemesebb dolgokat is. Gyurkovics Tibor szerint a nácizás és a fasisztázás Püskiék esetében azért is felháborító hazugság, mert Püski Sándor mind a nemzeti, mind a nemzetközi szocialista szélsőség ellen is fellépett. A rendszerváltozás első percében hazatért, hazahozva kincseit is. Mert bár odakünn is megbecsülték, Zoltán Ilona és Püski Sándor csak itt érzi otthon magát, s úgy gondolja, hogy a magyar irodalomnak Magyarországon kell megszólalnia. Az a legszomorúbb és legfölháborítóbb, hogy a nagy nemzetek, olaszok, dánok, amerikaiak büszkék lennének arra, amit Püski Sándor, az 1911-es esztendőben született békési szegényparaszt fiú a saját erejéből megteremtett. Nálunk viszont itt és most meggyalázzák valakik a Püski Könyvesház nevű értéktárat. Ez a tény önmagában is szomorú, szegénységi bizonyítványt állít ki a magyar nép egy részéről – fejezte be mondandóját Gyurkovics Tibor.