Nem adatik meg mindenkinek a repülés boldogságát érezni. Döbrentei Kornél költő, esszéíró, jelentős gyermek- és ifjúsági művek alkotója egészen különleges kötettel lepte meg olvasóit. A Mókuskerék a halhatatlansághoz című opus a költő novelláinak, verseinek, Szécsi Ilona fotóművész érzékeny felvételeinek segítségével rögzíti a folyamatot, amelyben az alkotó először érzi úgy, hogy elkezd lebegni a föld felszíne fölött. Magyarán, Döbrentei megpróbálja tetten érni az ihletett állapotot, amelyben a mű megszületik. Pontosabban azt a pillanatot, amikor ez a termékeny, egyszerre külső és belső nyitottság először mutatkozott meg életében. És szó esik egy csodálatos, nagyon is konkrét repülésről, nevezetesen egy repülőútról, amelyet a költő élete első komoly irodalmi sikeréért nyert jutalomként. Döbrentei megidézi gyermekénjét, a felső tagozatos kisfiú kamerájával közvetíti a kétféle lebegést, beavat bennünket a versírás állapotának titkaiba, melyben a költő számára a valóság elveszíti a kontúrjait, átalakul ég és föld között röpködő tündérországgá. E tartományba végül a korai verseket teremtő gyermek is beköltözik. A költő megosztja velünk e kétféle repülőút világ fölé emelő élményét, művében a konkrét és az elvont repülés együtt finomul a költői teremtőerő metaforájává.
Döbrentei saját gyermekkori alakmását – akkori valódi becenevével élve – Dödének hívja. Döde akkor ébred rá arra, hogy ő különös látásmód és kevesek számára megközelíthető titkok birtokosa, amikor utoléri az igen- csak korai első szerelem, amelyet a tanító néni iránt érez. Elvira néni, e csodálatos pedagógus megérzi a reá bízott gyermekben a különös nyugtalanságot, az érzékeny büszkeséget, a tartást, majd a költői talentumot. A kiváló pedagógus juttatja el tanítványának költeményeit arra a bizonyos irodalmi pályázatra, amely elindította Dödét az ismertté válás útján. A novellákból, a versekből és a fotókból mozaikszerűen összerakott, belső önlélekrajzból kibontakoznak az 1946-ban született költő életútjának nehézségei. Édesapja, Döbrentei Kornél Lajos magyar királyi honvéd hadnagy és édesanyja sok lelki kincset adott át a fogékony fiúnak. Megtanították úriemberként viselkedni, ráébresztették a világ és a művészetek szépségeire. Az államszocializmusban viszont igencsak megnehezült egy ludovikás tiszt sarjának élete. Bár Döbrentei Kornélnak életre szóló élményeket jelentettek a tengerészesztendők, de tény, hogy nemcsak a kalandvágy, hanem a kor káderpolitikája kényszerítette a költőt a különleges vargabetűkre.
A Mókuskerék a halhatatlansághoz című kötet végigolvasása után megvilágosodik mindenki számára, hogyan vált Döbrentei Kornél korunk egyik legeredetibb költőjévé, akinek műveiben az alanyiság és a közéletiség együttélése teremt különleges verseket, költői esszéket, prózai munkákat, cizellált meseregényeket. A kötetben reprezentatív válogatás olvasható Döbrentei nagy hatású verseiből is. A mustra két alaptípusát képviseli az Oldott vers a magányról megindító vallomása az alkotói egyedülléttől, illetve az Átpingált március című költemény, amelyben a „csapodár kokárdákat” viselő örök árulókat, a „testvércsiszár, spicli” lelkű hazugokat vonja felelősségre. Van miért küszködnie a költőnek a világban, ahol saját belső kínjainak mókuskerekein kívül a nemzet fölelemelkedésének akadályozóival is meg kell vívnia napi küzdelmeit.
(Döbrentei Kornél–Szécsi Ilona: Mókuskerék a halhatatlansághoz. Versek, novellák, képek, Agro-Varietas, Kaposvár, 2005, 150 oldal.)
origo.hu
Társasházi lakás ég Budapesten
