Szülőföldjén, Székelyföldön, munka közben halt meg 1929. augusztus 17-én minden idők egyik legnagyobb magyar meseírója, Benedek Elek. Bár a hetvenhatodik nem számít kerek évfordulónak, okkal emlékezünk Elek apóra, akinek meséin egykor, még a múlt század hatvanas–hetvenes éveiben is olvasóvá nevelkedtek a gyerekek. Sajnos ma már egyre kevesebb felnőtt szeme csillan föl a Világszép Nádszálkisasszony, a Többsincs királyfi kötetcímek hallatán. Még kevesebben tudják, hogy Benedek Elek Magyar mese és mondavilág címmel jelentette meg meséit és a magyar nép eredetmondáit tartalmazó könyveit. Neki köszönhető, hogy mindenki számára élvezhető stílusban maradtak meg a magyar hagyományokat őrző történetek. Utánozhatatlanul ízes, színes nyelvezetét otthonról, a dajkáló, felnevelő székely tájról, az erdővidéki Kisbaconból hozta. Elek apó korában a gyerekek nem tévéztek, hanem a felnőttek meséit hallgatták a fonóban kukoricahántás közben. Azért jött az érettségi után Budapestre, hogy megajándékozza a városi gyermekeket is a lelkében őrzött kincsekkel. Egykor rongyosra olvasott műveinek sorát 1885-ben nyitotta meg a Székely Tündérország, amely már önállóan megírt népmeséket is tartalmaz. A mindenkori magyar gyermek- és ifjúsági irodalmi lapok mintájának számít Az én újságom című lap, amelynek legendás szerkesztője volt Pósa Lajos, Gaál Mózes és Benedek Elek is, a magyar irodalmi igényű meseirodalom három óriása. Tőlük tanultak a századfordulón a városi magyar gyerekek is magyarul, egymás kezéből kapkodva Elek apó halhatatlan meséit. Bárcsak a mai gyerekek is így cselekednének!
origo.hu
Újabb két H225M helikopter érkezik a Magyar Honvédséghez
