HajdúböszörményKotta-fesztivállal

Budapestről eljutni a hajdúböszörményi Kotta-fesztiválra tulajdonképpen nem más, mint egy MÁV szervezte, méregdrága túlélőtúra. Meggyőz róla, hogy Magyarország teljesen véletlenül lett az Európai Unió tagja, mert az infrastruktúráját illetően egész biztosan valahol Közép-Ázsiában van.
A Fürdőkert szombaton délután egyáltalán nem emlékeztetett fesztiválhelyszínre. Se levél, se ember nem rezdült, alig páran vánszorogtak a vízcsapok felé a kánikulában a szétdobált szeméten keresztül, a csaposok pedig a folyadékért könyörgő frissen érkezetteken meszsze túlnézve, Buddha-tudatállapotban meditáltak a semmin.
A civil helyszíneken egész jó programokat szerveztek a Szőke András- és Kusturica-filmektől A van-e globális klímaváltozás? című előadásig. Az Amnesty International is kivonult, Légy egy a millióból szlogennel egymillió portréfotót szeretne gyűjteni az erőszak elleni kampányához. Ketten is lennénk egyek a millióból, ha valaki megkérdezné, ugyan mit ácsorgunk itt az ötvenöt fokban, és miért forgatjuk úgy a fejünket, mint aki keres egy amnestys embert, hogy az arcával vállalja: utálja az erőszakot. Közben kiolvassuk az összes brosúrát arról, hogy miként kínozzák egymást az emberek a Föld különböző pontjain, aztán feladjuk, és fotó nélkül maradunk ketten egyek a millióból.
A Kotta Café színpadról végre hangok szűrődnek ki. Mi ez? – kérdezi valaki a vízcsap alól, mindegy, válaszolják neki. És a színpadon tényleg a Mind 1 zenél, teljesen üres nézőtérnek játszanak, délután négykor. Egy kicsit jobb időpontot érdemeltek volna, nyugodtan játszhattak volna valamelyik éjjeli DJ-produkció helyett. Lézengéssel, üresjáratokkal, a pultosokkal vívott egyenlőtlen küzdelmekkel fut bele a nap az estébe. Nem akar működni az egész. Aztán ahogy sötétedni kezd, megmozdul a levegő és a hangulat. Megint a zene miatt.
A kis színpadon a Sajnos Batár után felfedezzük a debreceni Él zenekart. Ez egész jó – hallatszik többfelől. Ez jó, fokozzák néhányan, ez nagyon jó, és lelkesülni kezdenek a dolgok, a még ismeretlen együttes felrázza a táborlakókat. A másik helyszínen az Amorf Ördögök indítják be a fesztivált, és hirtelen tele lesz emberrel minden. A nagy színpadon a Heaven Street Seven, a kicsin a Lyuhász Lyácint Bt.; éjfélre, mire a Pluto színpadra keveredik, már működik az egész, összeáll a közönség, és beindul a rock and roll. Onnan már nincs megállás. A Narco Polo egykor kezd, a színpad mellett ott vannak a tűzpörgetők, nagyon jól szól ez a világzenei-népzenei eksztázis, lélektől lélekig.
Akkor úgy döntünk, megérte a túlélőtúra.
Reggel meg, amikor a kocsmárosné „fonatossal” kínál a sajátjából, mert kopog a szemünk, és zárva van minden élelemlelőhely, Hajdúböszörmény egy álmos, de nagyon szerethető kisvárosnak tűnik.