Válságos a helyzet

Botránytól hangos az Operaház, amióta az új vezetés lemondásra kényszerítette Petrovics Emilt. Ezenközben kevés szó esik az Operaház csőddel fenyegető gazdasági helyzetéről. A 443 millió forintos, úgynevezett maradványképzés miatt, melyre a tárca kötelezte az intézményt, év végére majdhogynem az anyagi összeomlás szélére sodródhat az Operaház.
A pontos tényállás kedvéért fölhívtuk Závecz Ferenc ügyvezető igazgatót, aki elmagyarázta, milyen tételek nehezítik a Ház anyagi helyzetét. – A 2004-es évtől kezdődően pillanatnyilag 410 millió forintot meghaladó fedezethiányunk van – mondta Závecz –, márpedig egy költségvetési intézmény nem mehet úgy neki az új évadnak, hogy fedezet nélkül kötelezettséget vállaljon.
Jóllehet, még a Szinetár–Petrovics-vezetés idején takarékossági intézkedéseket hoztak, tömbösítették például a repertoárt. Hiller István és Szinetár Miklós megállapodása értelmében háromszázmillió forint értékig éven túli kötelezettségvállalásra lettek volna jogosultak, ami jobbára a szükségessé vált műszaki beruházásokat fedezte volna, ám az új vezetés beálltával ezt a tárca annullálta. Ami súlyosbítja helyzetüket, az a 443 millió forintnyi maradványképzés kötelezettsége. Jóllehet, a többi intézményhez képest az Operaházat, mondhatni, „pozitív kedvezményezettként” kezelte a kultusztárca, teljes költségvetésüknek ugyanis „mindössze” tíz százalékát kell maradványképzés címén előteremteniük, miközben a többi esetében húsz, illetve harminc százalékot is elér ez az összeg. Az eredeti fedezethiányt még nagy pénzügyi fegyelemmel (már egy tízezer forintos kiadást is meggondolnak) még uralni tudták volna, magyarán, egyensúlyba tudták volna hozni a pénzügyi helyzetüket, de az újabb megszorítással megtetézve (maradványképzés) már likviditási gondjaik vannak. Bizony minden jel arra mutat, hogy a közüzemi, fenntartási számlák kiegyenlítése és a fellépő, szerződéses művészek kifizetése jövőre tolódhat.
Az Operaház kiadásának nyolcvan százaléka – magyarázza Závecz Ferenc – humán erőforráshoz kapcsolódik, azaz a személyi közreműködést takaró költségeket teszi ki (közalkalmazotti bérek, szerződéses kifizetések), ami ráadásul nagyfokú elaprózódással jár, s ennek a technikai kezelése roppant nehéz, nem lát rá megoldást. Egyrészt, köti őket a munkaviszonnyal való járandóság kifizetésének törvénye, másrészt a maradványképzés központi előírása. Ugyan melyiket tartsuk be? – teszi föl a kérdést. Egyelőre nem látják az alagút végét.
Kérdésünkre, hogy áll a közalkalmazotti létszám előírásához kötődő leépítés, Závecz elmondta, hogy az előírtakhoz felelősséggel viszonyuló szakszervezet és közalkalmazotti tanáccsal közösen, a lehető leghumánusabb megoldást keresték. A 89 főt érintő elbocsátásnak mintegy felét tárgyalták le eddig, ami többségében a nyugdíjasokat érinti. Závecz ezt is fájlalja, mert megítélése szerint közülük olyanok is érintettek, akikre még szüksége lehetne az Operaháznak. A zenekart kivéve, amely kevesebb tagot „áldozott be”, egyenletesen csökkentik a különféle részlegek létszámát.