A Látó az összmagyar irodalom folyóirata

Az erdélyi magyar irodalom nagy múltú folyóirata, a Látó kedden este mutatkozott be az Alexandra Könyváruház Panoráma Termében az Alexandra irodalmi estek állandó műsorvezetője, Kőrössi P. József költő vezetésével. A lapot Gálfalvi György író, főszerkesztő-helyettes és Szepesi Attila József Attila-díjas, babérkoszorús költő képviselte.

Gálfalvi György a találkozón is szép számmal jelen lévő fiatalabb olvasónemzedékek kedvéért kiváltképpen fontosnak tartotta elmondani, hogy a Látó az 1953-ban alapított, harminchat esztendőn keresztül működő Igaz Szó című irodalmi folyóirat jogutódjának számít, és bizonyos megszorításokkal vállalja az Igaz Szó szellemi és szakmai örökségét. A lap majdnem négy évtizeden át nyújtott megjelenési lehetőséget a teljes erdélyi magyar irodalomnak. Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című regénye, Székely János Nyugati hadtest című regénye és drámái először az Igaz Szóban láttak napvilágot. Ahogy Páskándi Géza és Kányádi Sándor munkái – de már a diktatúra korában is vállalhatatlan volt az az abszolút önfeladó magatartás, amelyet a lap akkori főszerkesztője képviselt. Neve nyomán Erdély-szerte „hajdúgyőzőizmusnak” nevezték azt a mentalitást, amely kényszer nélkül, önként és dalolva azt is megadja a császárnak, amit az nem kér.
1989-ben a szerkesztőség közfelkiáltással választotta meg főszerkesztőnek Markó Bélát, Gálfalvi Györgyöt pedig 1991-ben választotta a közösség irodalmi vezetőnek, helyettes főszerkesztőnek. A rendszerváltozás után a diktatúrával együtt szűnt meg a közvetlen költségvetési támogatás, azóta a Látó is állandó anyagi gondokkal küszködik. A lap a vállalható hagyományokat is folytatva törekszik arra, hogy a Kárpát-medencei és a nyugati magyarság íróinak, az összmagyarságnak váljon irodalmi folyóiratává. Kovács András Ferenc költő a vers-, Vida Gábor a prózarovat, Láng Zsolt a kritikai, Gálfalvi György a dokumentum-, publicisztika- és memoárrovatban törekszik arra, hogy a folyóirat provincializmustól mentesen őrizze regionális jellegét, ugyanakkor úgy legyen európai, hogy ne veszítsen karakteréből. Az ausztráliai magyar Domahidy Miklós, az Angliába szakadt Határ Győző, a világok, világrészek vándora, Ferdinandy György, a Budapesten élő Szepesi Attila és mások neve híven jelzi a Látó palettájának gazdagságát. Az egyetemessé válás egyik gátló tényezője, hogy a Látó magyarországi terjesztése, az anyaországi szerzők tiszteletdíjának átutalása megoldatlan, így ingyen dolgoznak a lapnak. Az est zárásaként Szepesi Attila a Levélféle Wimbledonba Határ Győzőnek című versét mondta el a Vidám busók című kötetéből, Gálfalvi György pedig az Egy áruló monológja című könyvéből olvasott föl részletet.