Nagy Károly nyugalmazott főügyészségi tanácsos, a Kozma Sándor-emlékbizottság elnöke köszöntötte tegnapelőtt a kaposvári városháza dísztermében összesereglett igazságszolgáltatási szakembereket és Fésűs Éva írót, a királyi főügyész hazánkban élő dédunokáinak legfiatalabbját. Nagy lelke él, és hat tovább – idézte a Kerepesi temetőben nyugvó főügyész sírjának feliratát a Somogy Megyei Ügyvédi Kamara elnöke. Fekete László előadásában új levéltári dokumentumok ismertetésével is alátámasztotta: megérdemelten nevezték el 1992-ben Kozma Sándorról a legjelesebb ügyészeknek adományozható magas kitüntetést. Horváth Szilárd, Somogy főügyésze egyebek között arról beszélt, hogy a rendszerváltás előtt évtizedeken át elhallgatták Kozma Sándor nevét és érdemeit, és csak az elmúlt években irányult a figyelem arra a jogászra, aki mára „intézménnyé vált” – emlékeztetett a somogyi főügyész.
Akkor kapta meg a királyi főügyészi kinevezését, amikor a magyar igazságszolgáltatásban teljes zűrzavar uralkodott, nem volt büntetőeljárási törvény és büntető törvénykönyv, aktatologatás folyt a bíróságok és az ügyészségek között – mondta lapunknak Nagy Károly. Kozma Sándor érdemeit méltatva úgy fogalmazott: a jogásztársadalom méltán tartja eszményképének az első királyi főügyészt. Akit egyebek között jogosan háborított fel a magyar börtönökben uralkodó állapot. Ezért is alapította meg a rabsegélyző egyesületet, s mint irodalom- és különösen verskedvelő jogász, határozott intézkedéseket tett a börtönkönyvtárak létrehozásáért is.
Fésűs Éva író – a nagyanyjától hallottak alapján – a legfiatalabb Kozma-dédunokaként emlékezett a főügyészre. Példaként említette a dédnagyapa haza- és emberszeretetét, kikezdhetetlen erkölcsi elveit, becsületességét, tisztességességét.
origo.hu
Egymilliárd forintot, a bevallott összeg tízszeresét költhették el Magyar Péterék tavasszal
