Pavarotti-ünnep pezsgőáriával

Kitörő siker fogadta utolsó turnéjának stuttgarti állomásán Luciano Pavarottit és az őt kísérő MÁV Szimfonikusokat. A Schleyerhalle zsúfolásig megtelt, a nagy tömeg állva tapsolt ráadásokat követelve, Pavarotti pedig az egy hónappal ezelőtti düsseldorfi koncerthez képest sokkal jobb egészségi állapotnak örvendett. Pavarotti 40 hangversenyes búcsúkoncert-körútja feléhez ért, s ha csak meg nem hosszabbítja azt, nagy valószínűséggel nem kíséri többet magyar zenekar, hiszen a turné hátralévő állomásaira helyi együtteseket szerződtettek.

Pavarotti ismét bebizonyította: annak ellenére, hogy szerdán ünnepelte 70. születésnapját, hangja nem követte korát s nem öregedett vele. Amikor elkezd énekelni, a régi, fiatal Pavarotti ül a színpadon, hiszen betegsége miatt már nem képes egy ilyen hosszú gálaestet végigállni. Végigénekelni azonban még igen. A Bohémélet, a Tosca és a kedvelt dalok, a Chitarra Romana, az O sole mio és a legutolsó ráadás, a Traviata pezsgőáriája úgy szólt, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Igaz, a legvégén már hallatszott, csak van mögötte hetven év, a pezsgőária utolsó ütemeinél, ahol már a közönséget is megénekeltette, elbicsaklott egy kis időre a hangja. Ez azonban semmit sem von le a koncert értékéből, Pavarotti még mindig Pavarotti, a legendás tenor. Nemcsak a hangja a régi, hanem zenei humora és előadói stílusa is, s bár nyilván a szívének kedves és könnyebb dallamokból válogat a gálaesteken, mégiscsak nagy teljesítmény egy ilyen műsort ennyire pontosan végigénekelni, még ennyi év gyakorlattal a háta mögött is.
Bár a koncert kétségkívül Pavarottiról szólt, ahhoz nagyon sokat tett hozzá mindenki, aki a színpadon volt. Simona Todaro, az énekes unokahúga is, aki esetében fel sem merül a rokonpártolás, az énekesnő Düsseldorfban csatlakozott a Pavarotti-turnéhoz, s alighanem megérdemelten vált nagybátyja partnerévé.
A MÁV Szimfonikus Zenekar is remekelt. Mascagni Fritz barátunk című operájának intermezzóját például kitörő taps fogadta, a közönség egy része fel is állt és hangos bravókat kiabált, ami igencsak ritka egy zenekari számnál egy koncert közepén. Azt hiszem, egy ideig biztosan emlegetik majd a zenekart is, annyira pontosan szólt a kíséret. Szépen kiemelte Pavarotti énekét, akit egyébként nem is mindig volt könnyű követni, helyenként annyira sajátos tempókat és lassításokat diktált. Leone Magiera, Pavarotti régi ismerőse-kollégája, a gála dirigense kettős szerepben állt színpadon. Az első rész Tosti- és Bellini-dalaikat ő kísérte zongorán, majd pedig a zenekart vezényelte. Ez utóbbin nagyon látszott: nem először állnak együtt színpadon Pavarottival és a MÁV-zenekarral, annyira pontos és tökéletes összhangban volt az egész csapat. Simona Todaro, a zenekar és a karmester kisebb meglepetéssel is készült, felhangzott a Happy birthday, amibe a közönség is becsatlakozott.