Nyolcvan esztendeje, december 1-jén hangzott el először az éter hullámain a Budapest I. Rádió adása, amit ma ünnepelnek. Az ünnepi alkalomról Furkó Zoltán író-irodalomtörténésszel, a hőskor egyik nagynevű rádiós és televíziós szerkesztőjével beszéltünk, aki Háború és béke rádióban és televízióban címmel megírta a két intézmény történetét. Ő szerkesztette A magyar rádiózás hőskora című könyvsorozatot is.
Furkó Zoltán elmondta, hogy a hazai rádió elsők között alakult a világon. Csodának számított 1925-ben, egyik pillanatról a másikra kitágultak a dimenziók, állandó spirituális kötelék támadt általa az elcsatolt országrészek és az anyaország között. Olyan nagyszerű emberek irányították, mint Szőts Ernő igazgató, akit a hozzá hasonlóan kiváló szakember, Kozma Miklós követett. Szőts Ernő adta meg a gondolati vezérfonalat azzal a mondatával, hogy a Magyar Rádió keresztény, de nem klerikális.
A rádió a háború éveiben is megtartotta a világ legnagyobb színpadának szerepét. Soha nem volt szélsőséges, fórumot adott a háttérbe szorított magyar írókon kívül az angol, a francia kultúrának. A harmincas években az angol és a francia szakma a magyart tartotta Európa legjobb rádiójának. Zenei igazgatója Dohnányi Ernő volt. A világszínvonalú 6-os stúdiót a későbbi Nobel-díjas Békésy György tervezte. A rádió irodalomközpontú, kultúraközvetítő szerepét megőrizte a Rákosi- és a Kádár-korszakban is. Sajnos – tette hozzá még Furkó Zoltán –, a rendszerváltozás után olyannyira átpolitizálódott mind a rádiózás, mind a televíziózás, hogy a kulturális szerkesztő úgy érzi magát, mintha a süllyedő Titanic fedélzetén ülne, A hajó megy, talpunk alatt mérhetetlen kincsekkel, amelyet ma már csak az archívum őriz, ám a zenekar még játszik.
origo.hu
Magyar Péter saját pártja átláthatóságáról is hazudott
