A muzsika vértezi fel

José Carreras Budapesten járt, s ez akkor is óriási esemény, ha mindössze száz koncertjegyre licitálhattak a rajongók, hiszen a meghívó, Demján Sándor és a Művészetek Palotáját építő Trigránit Rt. a többi helyet a cég partnereinek tartotta fenn karácsonyi ajándékként. José Carreras pénteken érkezett. Megfázott, sűrűn fújja az orrát, köhög, a nátha egy kicsit a hangján is hallatszik, nagyon fáradt, azért mégis vállalja, hogy beszélget a magyar újságírókkal. Láthatóan unja a már ezerszer feltett és ezerszer megválaszolt sablonkérdéseket, ezért aztán semmi olyat nem mond, amit hosszú pályafutása során ne hallhattunk volna tőle. Hiába, a zenéről nem lehet beszélni, amit ő tesz a színpadon, az túlmutat minden szón. Leukémia-alapítványáról már szívesebben ad felvilágosítást, ezalatt a komoly és elszánt, betegségéből csodás módon meggyógyult Carrerast halljuk. Váratlanul az egyik fotós a fociról kérdezi, és akkor kivirul. Az arca kipirosodik, megtelik élettel, gesztikulál, nevet, lelkesen magyaráz. Eltűnik a sztár, és megjelenik az ember. A katalán tenor köztudomásúan Barcelona-rajongó, azt viszont talán kevesen tudják, gyermekkori példaképe a szintén barcelonás magyar focista, Kubala László volt, de nagyra becsülte a klubhoz szerződött két Aranycsapat-tagot, Kocsis Sándort és Czibor Zoltánt is. Sokat tud a magyar foci virágkoráról, gólokat, helyzeteket, meccseket emleget, de azért a magyar zenei örökségről és neves művészeinkről is elismerően nyilatkozik. A Művészetek Palotája Nemzeti Hangversenytermét is nagyra becsüli, amit szerte a világban hirdet. Neki nem meglepetés a szombat esti koncert akusztikája, hiszen a tavaszi megnyitón díszvendég volt, és hangtechnikailag tesztelte is a termet. A színpadon Carreras visszafogottan kezd. Könnyű hangfekvésű népszerű dalműsort választott, ez érthető is a betegsége miatt. Mégsem okoz csalódást. Törékeny magasságait hihetetlen lelki mélység tölti meg. Carreras nagyságát varázslatos énekhangja mellett az előadott dalokból, áriákból kihozott zenei tartalom jelenti. Egész személyiségével ott van a színpadon, a vékonyka, beteges ember, aki minden gyengeségét, esendőségét beleénekli a hangokba. Őt a muzsika vértezi fel és teszi sebezhetetlenné. Zenésztársai, Lorenzo Bavaj zongoraművész, a Nuovo Quartetto Italiano igazán remek kísérőpartnerek, de az instrumentális betéteknél is lenyűgözően muzsikálnak. Akárcsak Andrea Grimelli fuvolavirtuóz, aki két „slágert”, a látványos gyors futamokban bővelkedő Carmen-fantáziát és a Misszió szárnyaló filmzenéjét adja elő olyan könnyedséggel, amit csak csodálhatunk. Carreras hangja a műsor közben szépen bemelegszik, ő maga ráhangolódik a lelkes közönségre, feloldódik a sűrű orrtörölgetés és köhögés okozta feszültségből, így egyre lenyűgözőbben énekel. Amikor a zárószám után visszatapsolják, először elnézést kér betegsége miatt, de ennek ellenére három ráadást is ad, egyik fantasztikusabb a másiknál. Carreras tündököl.
(José Carreras hangversenye, Művészetek Palotája Nemzeti Hangversenyterem, november 26. 19.00.)