Az érkezőket Keserű Katalin művészettörténész rögtönzött tárlatvezetéssel köszöntötte. Zelei Miklós sorban szólította az emlékezőket. Tóth Erzsébet költő arra az 1983-as Szkéné Színpad-estre emlékezett, amelyen együtt szerepelt az akkor még pályakezdőnek számító három fiatal költő, a kötet nélküli Szervác József és Csajka Gábor Cyprian, valamint az egykönyves Tóth Erzsébet. Negyedikként csatlakozott hozzájuk idősebb, szintén háttérbe szorított pályatársuk, Balaskó Jenő költő és zongoraművész, aki a zenei kíséretet szolgáltatta fiatalabb barátai happeningjéhez. A lenyűgözően szuggesztív előadás a költőnek, képzőművésznek, rendezőnek egyaránt kiváló Csajka Gábor Cyprian megszállott lelkesedésének végeredménye volt. Húsz évvel később – mesélte Tóth Erzsébet – meg akarták ismételni az estet, de tervüket megakadályozta Szervác József tragikusan korai halála. Azóta Csajka Gábor Cyprian is távozott boldogabb vidékekre. Az itt maradók szomorú osztályrésze, hogy immár két túl korán ellobbant ragyogó tehetségre emlékezzenek együtt. Kemenczky Judit a lovagiasság kései megtestesülésének, békeangyalnak nevezte a mások sikereinek önzetlenül örülni képes pályatársat, szerkesztőt, Györe Balázs regényben kívánja megörökíteni a műfajról műfajra, fővárosból vidékre vándorló, vidékről fővárosba visszaemigráló pikareszk művészt, Csajka Gábor Cypriant. Győrffy Sándor a Vajda Lajos Stúdióhoz tartozó társak nevében Csajka Gábor zseniális rögtönzéseit idézte emlékezetünkbe. Marno János maratoni vitáikra, Keszthelyi Rezső az általa fölfedezett egykori ifjú titánra emlékezett. És sokan mások, így Gyurkovics Tibor, Rostás-Farkas György és Bratka László is a műsort követő beszélgetésekben emlékeztek a Tantra című remek kötet költőjére, Csajka Gábor Cyprianra, aki életével írta verseit.
Menczer Tamás: Mi lesz így velünk?!