Otthonában kerestük föl a székelyudvarhelyi születésű nagy mesélőt, aki elmondta, hogy az 1997 óta immár negyedik kiadásban megjelenő Kolozsvári milliomosok története 1877-ig ível viszsza az időben. Ebben az esztendőben a regénybeli Keller Frigyes nevű bajor bőröslegény a békebeli korok szokásainak megfelelően vándorútra indult, hogy a legjobb európai műhelyekben sajátítsa el apja mesterségét. Magyarhon erdélyi részén horgonyzott le, kincses Kolozsvárott alapított családot, hat gyermek apjaként teremtette meg a város nevezetes bőrgyárát. Arra a kérdésünkre, hogyan volt képes olyan érzékletes belső átéléssel és ezeregyéjszakásan megjeleníteni egy család történetét és a békebeli Kolozsvár históriáját, az író úgy válaszolt, hogy a kolozsvári bőrgyárat létrehozó Renner család házi legendáriumából közvetlenül meríthetett. Méhes György jó barátságban volt a Renner gyerekekkel, tőlük hallotta a történeteket, amelyeket mesefakasztóan színes fantáziával és ízes, erdélyi nyelvben gyökerező stílussal kerekített nagyregénnyé. Méhes György kamasszá cseperedvén először Renner Erikának kezdett el udvarolni. A kislány meghallgatta a gavalléros mondatokat, de aztán férjhez ment – máshoz. A háború után – sajnos – a Rennerek nagy része kivándorolt, zömmel az akkori Nyugat-Németországba. Ezzel is szegényebbé vált Erdély sokszínű kultúrája, a kommunista hatalom bűneként, hiszen a szászokat önmagában a trianoni diktátum még nem tudta onnan kiszorítani, kiüldözni. A valóságos Renner család – vélte Méhes György –, akár a regénybeli megfelelőik, híven megtestesítették a Kolozsváron is együtt élő felekezetek és nemzetiségek békés szimbiózisát. Női ágon teljesen elmagyarosodtak, voltak köztük zsidók, evangélikusok, katolikusok, de a család mindig egységes volt. Méhes György nagy szeretettel emlékezik vissza azokra az ízletes uzsonnákra, amelyekre ő mint a Renner gyerekek barátja, hivatalos volt. Ott ismerte meg Renner nénit, ezt a vérbeli mater familiast, aki a legendás bőrös Renner bácsi halála után is egységben tudta tartani a családot. Az ő emlékének is szánta a Kolozsvári milliomosok történetét, akik mindent tudtak az életről, a pénzről és a szerelemről.
Méhes György hozzátette még, hogy az Ulpius Ház az életműsorozat következő fejezeteként kiadja karácsonyra a Szikra Ferkó című meseregényt, amelyben megírásakor, 1956-ban a kommunista diktatúra torzképét rajzolta meg. Ma már kevesen tudják például azt is, hogy a Világhíres Miklós című meseregénnyel 1958-ban párban megjelenő Rapsonné vára című regényben a gonosz varázslónő-diktátor által boszorkánnyá bűvölt gyönyörű száz székely leány történetének valóságos alapja volt. A román diktatúra egyik ördögi terve volt, hogy elkezdtek erőszakkal szép és életerős magyar lányokat Óromániába, az úgynevezett Regátba áttelepíteni. A Rapsonné vára című regénynek köszönhetően kellett leállítani a programot a nyugati világ tiltakozására.
Méhes György legendás meseregényeinek és mesenovelláinak erdélyi kiadásait Arz Helmut szebeni szász származású grafikus rajzai illusztrálták. Méhes György még főiskolás korában barátságot kötött, s nemrégiben újra találkozott a Németországban élő művészszel. Az Ulpius Ház is Arz Helmut grafikáival illusztrálva adja ki a Szikra Ferkót. E régi baráttal és alkotótárssal történt személyes találkozás Méhes György érzése szerint önmagában is szerencsét hoz. Reményei szerint a zseniális rajzok is garanciát jelentenek arra, hogy a Szikra Ferkó a Gyöngyharmat Palkóhoz és a Kolozsvári milliomosokhoz hasonló sikert hoz neki is, a kiadónak is. Írói hitvallásáról kijelentette: világéletében örömöt akart okozni az olvasóknak. „Aki gyerekkorában nem hallgatott és nem olvasott mesét, az nem is lehet boldog ember” – vallja Méhes György.
A klasszikus írónemzedék tagja. Méhes György, polgári nevén Nagy Elek regény-, mese- és drámaíróként a magyar irodalom legjelentősebb alkotói közé tartozik. A meséket először gyermekeinek adta elő, felesége biztatására írta le a történeteket. Nagy Erzsébet, élete hűséges társa 2004 nagypéntekjén távozott Isten országába, őt mind a mai napig gyászolja. A hatvanas években óriási sikert aratott a Harminchárom névtelen levél című szatirikus darabbal. Drámaírói sikereinek csúcsán a rutintól való irtózás hajtotta a regényírói pályára. Az 1982-es Bizalmas jelentés egy fiatalemberről című regényben saját életútját idézi fel, 2001-es Erdélyi gráciák című regénytrilógiájában három kedves nő szemszögéből meséli el családja és nemzete történetét. (P. Z.)
