Nem kapja meg a már elénekelt előadásaiért honoráriumát Gulyás Dénes operaénekes, mert az Operaház maradványképzési kötelezettsége miatt nem tud fizetni. Minderről ajánlott levélben értesítette a napokban a művészt az intézmény. Gulyás Dénes feltételezi, hogy nem egyedi esetről van szó, így ez az összes eseti megbízással fellépő vendégművészt érintheti. Az operaénekes hangsúlyozta: nem az Operaházat hibáztatja, hiszen jól tudja, hogy ez nem az intézményen múlik, hanem annak fenntartóján, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumán. Bozóki András a napokban egy rádiós interjúban azt mondta az Operaházzal kapcsolatban, hogy jó irányba haladnak a dolgok, és minden rendben van. Egyértelmű, hogy a miniszter nem mond igazat, hiszen normális esetben teljes mértékben elképzelhetetlen, hogy egy állami költségvetésű intézmény szerződésszegést kénytelen elkövetni, mivel maradványképzési kötelezettsége miatt nincs pénze a már teljesített feladatok után leadott számlák kifizetésére – mondja a neves operaénekes. Az ajánlott levélben az Operaház türelemre kéri a művészeket, a visszatartott fellépti díjak kifizetését szeretnék átütemezni, határidőt azonban erre nem adtak. Gulyás Dénes felháborítónak tartja az esetet. Megkeresésünkre az Operaház sajtóosztálya mára ígért választ, az elmaradó honoráriumokkal kapcsolatban.
Botrány már az évadkezdéskor. Mint ismeretes, idén augusztus 1-jétől tizennégy pályázó közül Bozóki András Hegyi Árpád Jutocsát bízta meg a nagy múltú intézmény vezetésével. Azt az embert, akit a miskolci színház társulata egy emberként szavazott le a társulat éléről. Ehhez képest a miniszter döntését azzal a meglepő kijelentéssel indokolta, hogy Hegyi már bizonyított Miskolcon, és komoly menedzseri gyakorlata van. Az új főigazgató által választott stratégiai tanácsadó, Müller Péter Sziámi személye szakmai szempontból szintén megkérdőjelezhető. Egy nagy stílű, merész, meghökkentő ötleteiről közismert bohém, kísérletező fesztiválrendező aligha rendelkezik még elegendő tapasztalattal a reá váró felelősségteljes munkához. A nagy múltú Operaház vezetői szerepében a műfaj rajongói olyan alkotó típusú, megkérdőjelezhetetlen tekintélyeket szeretnének látni, akik járatosak az operairodalom történetében, és a legújabb művészeti irányzatok törekvéseivel is naprakészen tisztában vannak, ezt semmiféle „menedzserszemlélet” nem helyettesítheti. (P. Z.)
