Otthon Rimaszombatban

Rimaszombatban kettős évfordulóra emlékeztek szombaton: ötvenkilenc éve van, hogy az új hatalom ledöntötte a magyar líra egyik legszelídebb, költészetének, társadalomformáló munkásságának egészével a „közjót” szolgáló képviselője, Tompa Mihály szobrát, amelyet csak a rendszerváltozás után állíthattak föl újra. Azóta egyre lelkesebben gondozzák hagyományaikat, értékeiket a város magyar polgárai, amit jelez az Izsó-, a Radnóti-kultusz újjáéledése, a Petőfi-szobor felállítása, s most az A. Tóth Sándor festőművész halálának huszonötödik évfordulóján a város jeles szülöttének szentelt emléktábla, Búza Barna szobrászművész alkotásának felavatása.
Nem csak egy emléktáblát lepleztek azonban le, a magyar közösség házának falára fölkerült a másik tábla is, amely a város fejlődésében, kultúrája gazdagításában igen fontos szerepet játszott Tóth család másik három tagjának a neve is fölkerült. A festő nagyapja, Tóth József festőművész, édesapja, Tóth Béla városi főépítész, édesanyja, Schulek Vilma iparművész nélkül – fogalmazott az avatóünnepségen B. Kovács István, a református egyháztörténeti gyűjtemény igazgatója – Rimaszombat nem vált volna európai mércével mérhető várossá, a művészet, a tudomány központjává. Méltatta a Tóth család által őrzött, átadott tradíciók szerepét Erdélyi Géza, felvidéki református püspök is, A. Tóth Sándor nemzetközi jelentőségű bábművészetét a rozsnyói Badin Ádám elemezte, az emléktábla-avatáshoz kötődő kiállításmegnyitón a festő pályáját Szabó Kinga losonci művészettörténész, a Nógrádi Galéria nyugalmazott igazgatója mutatta be. Az alkalomhoz kötődik a Gömörország folyóirat legújabb száma is. A fentieken kívül ebben Szesztay Domokos és Szakolczay Lajos írása kerekíti ki a Párizsban ismertté vált, majd hazatérve a pápai református kollégiumban nemzedékeket nevelő A. Tóth Sándor, illetve édesapja, az építész portréját. Bemutatták a monográfiát, amelyet Tóth Gábor Sándor írt a festő édesapjáról. Az emléktáblát azon a házon avatták, amely egykor a család tulajdonában volt, a tárlat abban a főgimnáziumban nyílt, amelyet Tóth Béla tervezett 1904-ben, festő fia születése évében. A Tóth család, s velük a tradíció hazatalált Rimaszombatba? Hogy ez a tényleges szellemi hazatérés milyen fontos esemény, jól érzékelteti, hogy a világ különböző pontjairól valóban összegyűltek a városban a családtagok, de megtisztelte az eseményt jelenlétével a szlovák mezőgazdasági miniszter Simon Zsolt, a pozsonyi magyar kulturális attasé, Szesztay Ádám s persze a pápai A. Tóth-gyűjteményt gondozó Jókai Mór Művelődési Ház igazgatója, Veszpréminé Turcsányi Valéria is.