Viták az átalakítás ügyében

A fesztiváltámogatások visszásságait feltáró vita mellett a Nemzeti Kulturális Alapprogram tervezett átalakítása borzolta leginkább a kulturális bizottsági képviselők kedélyeit a héten. Az alapprogramról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot a kormánypárti képviselők általános vitára alkalmasnak tartják, az ellenzékiek viszont határozottan elutasítják azt. Nyilvánvalóvá vált: a vita nem csak az alappá visszaalakításról és a kulturális szakmák érdekeiről szól.

Miként azt Vass Lajos, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának politikai államtitkára a parlamenti vita bevezetőjeként elmondta: az 1993-ban jelentős szellemi erők összefogásával létrejött Nemzeti Kulturális Alap (NKA) az azóta eltelt időszakban beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és a hazai kultúrafinanszírozás nélkülözhetetlen eszközévé vált. 1999-ben azonban az NKA Nemzeti Kulturális Alapprogram néven a szaktárca egyik fejezeti előirányzata lett; ez szerinte folyamatos nehézségeket jelentett, a törvénymódosító javaslat ezért kimondja az alapprogramból alappá való átalakulást. Fedor Vilmos szocialista képviselő szerint az alappá való visszaállítással a kultúrafinanszírozás a stabilitását nyeri vissza. A felszólaló ellenzéki képviselők egyöntetűen figyelmeztettek: az NKA az alapprogrammá való alakítás óta is alapként működött. A fideszes Garamvölgyi György kijelentette: a tervezett alappá változtatás „nem több, mint pótcselekvés”: a valós szándék a centralizáció erősítése, ami sérti a szakmai kollégiumok önállóságát. Pető Iván, a kulturális bizottság szabad demokrata elnöke elfogadta, hogy jobb lett volna, ha hamarabb történik meg az alappá történő visszaállítás. Fontos szempontnak tartotta az összeférhetetlenség szigorítását, a túl bürokratikus tervezet egyszerűsítését, a miniszteri keret további csökkentését. A szocialista és a szabad demokrata képviselők végül elálltak Harsányi László NKA-elnök ötletétől, amely a miniszter kezébe tenné a szakma által javasolt kuratóriumi jelöltek közüli kiválasztást is. Lezsák Sándor, a bizottság független alelnöke felhívta a figyelmet: szükségtelen álságosan megjátszani a pártsemleges pályázati értékeléseket. Úgy vélekedett: a kultúrpolitikában bővebb szerepet kell szánni az értéksemleges állami támogatásoknak. Az alapprogram szükséges, de messze nem elégséges a kultúra és a művelődés támogatásához – mondta.
Halász János, a kulturális bizottság fideszes alelnöke az Állami Számvevőszék megállapítására hivatkozva leszögezte: az NKA alapszerűen működött 1999 után is. Az első év, amikor komoly problémák jelentkeztek, 2004 volt, hiszen csak valamivel több mint a 80 százaléka folyt be a tervezett járulékoknak. 2005-ben az ügy tovább súlyosbodott, hiszen a kulturális kormányzat egymilliárd forinttal több maradványképzést rótt erre a területre, mint korábban. – Ha őszinte lenne a szándékuk, az átalakítást már tavaly megtehették volna, így lefoghatták volna a miniszterük kezét. Akkor nem sérült volna ennyire a magyar kultúra ügye – fogalmazott Halász. A törvénymódosítás szerinte jelentősen megnöveli a miniszter hatáskörét, az NKA-t végrehajtóvá fokozza le. A fideszes alelnök úgy vélte: csak kellő átgondolás és a szakmai szervezetekkel történő érdemi egyeztetés után lehet újra folytatni a vitát.