A Mikulástól Jolasveinarig

A globális (fogyasztói és média-) kultúra korában egyre inkább elmosódnak a különbségek az egyes népek ünnepi szokásai között. Leginkább a karácsony esetében tűnik úgy, hogy az amerikai kultúrkör rátelepül az igen különböző európai hagyományokra: a mai magyar négyéves például elég nagy zavarban konstatálja, hogy a Mikulás, aki december 6-án az ablakban helyezte el valamelyik csokoládégyár termékeit, a gyerekfilmek tanúsága szerint december 24-én is visszatér, ezúttal a kéményen keresztül, miközben a kétségbeesett nagyszülők azt próbálják megmagyarázni, hogy az ajándékot most a Jézuska hozza.

Ugyanilyen problémák lépnek fel Olaszországban is, ahol egyes vidékeken egyáltalán nincs Mikulás, csak a Befana, a vízkereszt „jó boszorkánya” létezik. Európán belül Olaszországban a legsokrétűbb a hiedelemvilág. Északon a Télapó, a Babbo Natale vagy a kis Jézus hoz ajándékot, máshol már december 13-án Szent Luca elvégzi ezt a feladatot. Róma környékén a Befana, egy jóságos, seprűnyélen közlekedő öreg boszorkány mászik be a kéményen január 6-án. A Befana a legenda szerint a három királlyal indult el Betlehembe, de jó olasz szokás szerint elkésett, és üresen találta a jászolt. Ezért azóta bolyong, és keresi a kis Jézust, ajándékokat osztva a gyerekeknek. Egy másik, szintén jóindulatú boszorka, a Strega Buffana karácsony másnapján érkezik, a jóknak édességet, a rosszaknak pedig szenet visz. A karácsonyfát néhol egyébként már december elején elkezdik díszíteni, és míg az adventi koszorú nem mindenhol ismert, betlehemi jászol minden olasz katolikus otthonában van. A jászol hagyománya Olaszország-szerte Assisi Szent Ferenchez kötődik, aki 1223-ban barlangban tartott ünnepi misét, és a szalmával felszórt padlóra jászolt állított élő állatokkal.
Portugáliában a család a tűzhely mellé pakolja a cipőit, és szenteste bontják ki az azokban elhelyezett ajándékokat, míg Spanyolországban már december elején elkezdődik s január 6-ig tart az ünnep. Ekkor feldíszítik az utcákat, amelyeken végiggördül a három király hintója. A gyerekeknek január 5-én az ablakba kell rakniuk a cipőiket és egy kevés ételt a királyoknak, a szolgáknak és a tevéknek. Akik rosszak voltak, itt is szenet kapnak.
Horvátországban Miklós és Luca napját is ünneplik: december 13-án régebben fehér leples alak járta végig a házakat aszalt gyümölccsel, és a rossz gyerekeket megfenyegette, virgácsot osztva nekik. Mára ezt a feladatot Luca a Mikulásra bízta, aki ugyanúgy krampusszal közlekedik, mint nálunk. Az újjászületést jelképező karácsonyi búza ültetése máig fennmaradt: a december 24-ig kihajtott búza a karácsonyi asztal egyik dísze. Horvátországban 24-e böjtnap – csakúgy, mint néhány magyar családnál, ahol kizárólag halételeket fogyasztanak –, a karácsonyi vacsora másnap van.
Angliában természetesen minden másként történik. A gyerekek a kandallóba dobják be a Mikulásnak írt levelet, a kívánságlista így az Északi-sarkra repül. A Télapó a kéményen keresztül, a kandallón át jut be a lakásokba, és a zsákja tartalmát hatalmas zokniba rejti. Az ajándékokat azonban csak december 25-én reggel – „boxing day” – szabad kinyitni. Írországban az ünnepek december 13-án, a kiskarácsonnyal kezdődnek. Nagykarácsony napján az írek gyertyát állítanak az ablakpárkányokra, az éjféli misére indulva pedig whiskyt készítenek ki a Télapónak, és egy csokor sárgarépát a rénszarvasoknak.
A finnek advent első vasárnapján kezdenek ünnepelni. A december 24-i mise napja egyúttal a halottakról való megemlékezés napja is, amikor a sírokon gyertyát gyújtanak, csakúgy, mint Norvégiában. Svédországban a Mikulás a Jultomten, egy manó segítségével osztja szét az ajándékokat. Az izlandi karácsony, a Jol egy Jolasveinar nevű manóról kapta a nevét. Egy legenda szerint tizenhárom kis manó állandóan bosszantotta az embereket, akiket a Télapó mentett meg tőlük: megszelídítette és munkára fogta a manókat, azóta ők készítik az ajándékokat.