Hoppál Mihály újabb kötete a sámánokról

ASámánok Eurázsiában című misztikus, titokzatos külsejű, gazdagon illusztrált Hoppál Mihály-kötet bemutatója aligha történhetett volna méltóbb alkalommal, mint december 20-án, az esztendő legrövidebb napján, egyben a csillagászati óév utolsó napján. Laudációjában e mondattal köszöntötte kedden este Jankovics Marcell filmrendező, mitológiakutató az érdeklődőket a várbeli Litea Könyvszalonban. A tudós és a filmrendező 1973 óta tartó barátságát a hasonló érdeklődés mellett elmélyítette az Eurázsiai sámán című közös film is, amely még a létező Szovjetunió korában keletkezett. Hoppál Mihály, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének igazgatója – átvéve a szót – harminc esztendő szakadatlan kutatásai végeredményének tekinti a sámánokról szóló köteteit, s a témakört öszszegző akadémiai doktori disszertációját. A Sámánok Eurázsiában című legújabb kötet az Akadémiai Kiadó jóvoltából végre hiteles illusztrációk segítségével teszi láthatóvá a korábban titokzatos ködbe burkolt sámánokat. Hoppál Mihályt idézve: maga a szó tunguz eredetű, tudó embert jelent, aki megpróbál lelki egyensúlyt teremteni a közösségen belül úgy, hogy identitást ad a kötelékébe tartozó embereknek.
A sámán, a szájhagyomány őrzője, művészi közvetítője, a lélekvezető őrizte meg többek között a szibériaiak nemzeti azonosságtudatát a szovjet korszakban, s teszi ezt a globalizáció idején is. Hoppál Mihály a magyar néprajztudomány egyik nagy öregje, Diószegi Vilmos hatására kezdte el kutatni a sámánizmust, amelyet mesteréhez hasonlóan ő sem elsősorban vallásnak, hanem sokkal inkább mitológiának tart. Az animista hitvilág megvalósulásának, amelynek egyik fő jellemzője, hogy lélekkel ruházza föl a növény- és az állatvilág képviselőit, valamint az egész természetet is. A sámánok képesek arra, hogy kapcsolatot teremtsenek ég és föld, a természeti istenek és az emberiség képviselői között. Missziójuk nem kevesebb, mint a világ tovatűnt aranykori harmóniájának újra megvalósítása.
Végül Bajor Péter, az Akadémiai Kiadó szerkesztője tudatosan vállalt ünneprontó tréfával kérte a nemzet nevében egy csodatévő sámán védelmét a soha nem tapasztalt csődhelyzet ellen, amelybe az utolsó három esztendő folyamán sodródott a magyar közoktatás, a kultúra és a végveszélyben lévő hazai könyvkiadás.