Grandpierre Attilával már egész fiatalon furcsa dolgok történtek. Tizenévesen egy házibulin zenélés közben úgy elragadta a zenei alkotóerő, hogy nekirohant egy szekrénynek, félig önkívületben dörömbölni kezdett rajta, és amikor ettől teljesen önkívületbe jutott, egy különleges, varázslatos ének tört ki belőle, amit a társai később „müezzin énekként” jellemeztek. Később egyszer valami olyan lüktető-cikázó zenét hallott az utcán, amit mintha mindig is ismert volna. Úgy tűnik, éppen a vágtázásra jellemző lüktetéstől ragadta el az ájulásig erősödő érzés. A Vágtázó Halottkémek nevű zenekarának első próbáján is hasonló történt: ismét elveszítette a kapcsolatot a külvilággal, semmi mást nem látott, csak egyetlen hatalmas lángoszlopot. A VHK-val játszott zene is teljesen ösztönösen jött belőle, de maga sem tudta, mi is ez valójában. Hosszasan kutatott, amíg rátalált Bartók Bélára, aki ezt írta: „Az igazi népzene minden külső befolyástól mentes, szerves szabadsággal fejlődik, mint a virágok, állatok a városi kultúrától nem befolyásolt emberekben öntudatlanul működő természeti erőt jelenti.” Rögtön tudtam, hogy Bartók ugyanarról beszél, ami velem történik. Biztos vagyok abban, hogy sok ezer évvel ezelőtt a népzene is ilyen belső természeti erő hatására született – mondja Grandpierre Attila. A csillagász-muzsikus úgy érzi, új együttesével, a Vágtázó Csodaszarvassal most ehhez az erőhöz és népzenéhez is közelebb kerül. Grandpierre Attila kutatásokat is folytatott, az általa érzett, benne megszületett dallamoknak kereste a rokonait, s meg is találta Kínában, Indiában, az afganisztáni herátiaknál. Meggyőződése, hogy ezekben a régi hun zenei hagyomány örökségéről van szó. Mára egy egész estét betöltő műsorrá fejlődött az évtizedes munkával létrehozott gyűjtemény.
A vágtázó együttesek muzsikája, akár a VHK-é, akár a Csodaszarvasé, mind a lovas népek zenéjére épül. – A lovas népek zenekultúrája sajnos még nem ismert, nem az emberiség zenei világörökségének a része, miközben azt is tudni kell, hogy a ló az maga a megtestesült, elragadó ritmus – mondja Grandpierre Attila. A vágtázó ló elragadja az embert, ettől az ember megtáltosodik, és egy magasabb világgal kerül kapcsolatba. Ez természetesen egy zenei világ, a zenének az a varázsereje, ami rabul ejti az embert – magyarázza. Egészen más, mint az ülő népek zenei világa vagy az a nyugati kultúra, ahol pénzért, megrendelésre készülnek a művek – teszi hozzá.
Kínában találta meg például a Rákóczi-induló vágtázó változatát. Kína zenéjének egy jelentős része a hunok hatását tükrözi. Annak idején hoztak is egy rendeletet, betiltották a hun zenét, mert attól tartottak, annyira elragadja a kínaiakat, hogy a végén minden kínaiból hun lesz. A VHK-val is voltak hasonló tapasztalataink, Németországban például egy koncerten annyira tomboltak a németek, hogy a rendezők utána azt mondták, amikor játszottunk, mindenki magyarrá lett. Ezt szeretném most is elérni: aki meghallja a muzsikánkat, legalább arra az időre váljon magyarrá, amíg elevenen él benne az élmény – vallja a VHK egykori frontembere.
origo.hu
Fordulat a 16 éves, gyilkossággal gyanúsított lány ügyében
