Rákay Philip kérdésére válaszolva Bánffy György elmondta, hogy édesapjától, Hunyadi-Buzás Endrétől a Teleki-kormány tagjától hazaszeretetet, édesanyjától, Pápay V. Klárától, korának egyik legszebben beszélő magyar színésznőjétől a magyar nyelv és az irodalom iránti olthatatlan szenvedélyt örökölte. Úgy érzi, életútjának embert próbáló stációit Isten mindig a javára fordította. 1945 után az oroszok deportálták a temesvári táborba, ahol életveszélyes himlőbetegségbe esett. Csodával határos módon gyógyult meg. Egy 1949-es tehetségkutató verseny után vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára és a Nemzeti Színházba, de az utóbbi helyről Major Tamás elüldözte. Ennek köszönhetően került a Fővárosi Operettszínházba. Mivel 1956-ban közfelkiáltással választották a színház forradalmi tanácsába, 1960-ig szilenciumra ítélték. Ekkor kezdett el verset mondani vidéki pódiumokon, majd a rádióban is. A hatalom büntetésnek szánta, hogy vidékre, a pécsi színházhoz száműzte 1971-ig, ám Isten csodálatos ajándékaként ott eljátszhatta a színi irodalom legszebb Shakespeare-szerepeit. Egy III. Richárd-tévéfelvétel nyomán vált országos hírűvé, majd rajongva tisztelt versmondóvá. Bánffy György legendás előadóestjeivel, monodrámáival miszsziót teljesített. Vörösmarty, Petőfi, Arany verseivel, a Széchenyi István naplójából készült monodrámával és közéleti szerepléseivel jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy visszatérjen a sokszor megalázott magyar nemzet büszkesége és önbecsülése. Hite szerint a 2006-os esztendő jó hírt és eddig soha nem tapasztalt pozitív változást hoz a magyarság életében.
Magyar Péter a nők elleni erőszak napját alapította meg