Ki hinné, hogy ma hatvanéves Bereményi Géza, nemzedékünk egyik leghitelesebb szószólója? Ugyanis Cseh Tamás dalainak szövegírójaként ő szólaltatta meg legelevenebben az úgynevezett nagy generáció közérzetét, mindenkihez közvetlenül szóló hangnemben, Cseh Tamás nem kevésbé barátságos tónusában. Bereményi szövegei és Cseh Tamás dallamai a kívülállók számára is átélhetően egyszerre vallanak a hatvanas évek látszatvirágzásáról és a korszakhoz fűződő illúzióink szomorú szertefoszlásáról. Látszólag tétova rekedtséggel, de egyértelműen kimondták: ami egyszer megromlott, az végérvényesen megreformálhatatlan. Filmrendezőként drámaibb, keményebb, illúziótlan egyértelműséggel beszél a létező szocializmus csődjéről, az emberek lelkében előidézett, nehezen visszafordítható erkölcsi erózióról A nagy generációban.
Bereményi prózaíróként szűkszavúan, de ma is érvényesen ábrázolja történelmi múltunk dicsőséges és hanyatló, fölemelő és kiábrándító korszakait, a tegnapelőtt, a tegnap, a ma és a holnap örökös egybejátszódását. A svéd király című 1970-es kötet elbeszéléseinek látlelete ma kiváltképpen hitelesnek tűnik, az olvasó megérti a líraian lenge, színes nyelvezetű könyvből, hogyan feneklettek meg a szárnyaló, illuzórikus hatvanas évekbeli remények a közelgő hetvenes évek állóvizében. A Legendárium című regény látomásos történelemidézése előrevetíti részben az Eldorádó újkori történelmi szintézisét, de még inkább A hídember üzenetét Széchenyi Istvánról, a legnagyobb magyarról. A film magában foglalja a hatvanéves író, film- és színházi rendező életművének fő üzenetét: merjünk nagyot és merészet álmodni, és eljön Magyarország felvirágzása is.
Tömegkarambol az M7-esen Székesfehérvárnál