Hazatérő könyvtári kincsek

Hatvannyolc év után visszakerül a Sárospataki Református Kollégium és Nagykönyvtárba az a 134 különleges, felbecsülhetetlen eszmei értékű kötet, amelyet 1938-ban Budapestre szállítottak, majd 1945-ben Nyizsnyij Novgorod (egykor Gorkij) városába hurcoltak a szovjet csapatok. Dienes Dénes, a Sárospataki Református Kollégium igazgatója, valamint Csomós József, a Tiszán Inneni Református Egyházkerület püspöke egyelőre a várakozás álláspontjára helyezkedik, mert szerintük az orosz parlament felsőháza ugyan törvényt alkotott a könyvek visszaadásáról, ám Vlagyimir Putyin elnök jóváhagyása kell ahhoz, hogy a felsőház rendelete jogerőre emelkedjen.

Az orosz duma felsőházának múlt heti döntése után egyre nagyobb az esély az elhurcolt sárospataki könyveket visszaszolgáltatására – véli Csomós József, a Tiszán-inneni Református Egyházkerület püspöke –, ugyanakkor kijelentette: keveset tudnak a könyvek viszszaadásának megszervezéséről, annak körülményeiről, hiszen a magyar állam intézi a 134 kötetet érintő ügyeket, s a szűkszavú nyilatkozatokból nem sok minden derül ki. A püspök szerint az esélyek jók, már csak az a kérdés, vajon Putyin elnök mikor írja alá a visszaadásról szóló dokumentumokat. Az egyházkerület püspöke örülne, ha mihamarabb pontot tehetnének a hatvannyolc éves történet végére, majd elmondta: amennyiben viszszakapják a könyveket, ugyanarra a helyre kerülnének vissza, ahonnan 1938-ban elszállították.
Dienes Dénes, a református kollégium igazgatója korábban azt mondta, az 1938-ban Budapestre szállított dokumentumok közül 172 felbecsülhetetlen értékű könyv tűnt el, s a kutatások során rátaláltak az 1373 dokumentumot tartalmazó 134 kötetre a valaha Gorkij néven ismert Nyizsnyij Novgorodban, a város megyei könyvtárában. Emlékeztetett: az 1938-ra kiszámíthatatlanná vált politikai helyzet tette indokolttá az egyedi és pótolhatatlan művek biztonságba helyezését, s ekkor döntöttek a budapesti elhelyezés mellett. Az 1531-ben alapított Sárospataki Református Kollégium és Nagykönyvtár gyűjteménye világhírű – jegyezte meg –, irattára mindig is pótolhatatlan különlegességeket tartalmazott.
Mint megtudtuk, a könyvek következetes keresése 1993-ban kezdődött, 1997-ben már láthattak néhány példányt Nyizsnyij Novgorodban a magyar kultúrtörténeti szakemberek. Mayer Rita, az előző kormány kulturális tárcájának vezető főtanácsosa 2000-ben napvilágot látott tanulmánya szerint a háború alatt a 172 kötetet a budapesti Első Hazai Takarékpénztárban helyezték el. Ez a gyűjtemény tartalmazta Lórántffy Zsuzsanna, valamint Rákóczi György bibliáját, egy ószláv evangéliumos könyvet, valamint két magyar graduálét.
Nem találják viszont a nagy értékű lengyel Bibliát, amely tulajdonképpen szláv nyelvtörténeti emlék, mint például számunkra az Ómagyar Mária-siralom. Dienes Dénes igazgató rámutatott: egyrészt azért várja a könyvek visszaadását, mert Sárospatakról vitték el őket, s újra ott lenne a helyük, másrészt pedig ezek a kincsek leginkább a magyar és a latin keresztyén kultúra közös múltjáról árulkodnak. A kötetek helye egyelőre üres, tehát nem kellene átrendezni a könyvtárat, már amennyiben hazaérkeznének a művek.
A Nyizsnyij Novgorodba száműzött könyvek talán épségben itthon maradhattak volna, ha nem szállítják őket a fővárosba. Egy – magát megnevezni nem kívánó – sárospataki történész úgy tudja, egy bizonyos Jegorov százados, a város szovjet katonai parancsnoka, nagy barátja volt a művészeteknek, s úgy döntött 1944 végén, megmenti a református könyvtárban maradt műveket. Az intézmény ajtaját befalaztatta, s katonákkal őriztette. Utólag kiderült, a városban tartott kultúrtörténeti ereklyék átvészelték a világháborút, míg az elszállított könyveknek nyoma veszett.