Mától március 3-ig tekinthető meg Kővári Attila Háztáji krízis című tárlata a debreceni Mű-terem Galériában. A kiállítást Szepesi Hédi művészettörténész nyitja meg. Az ecsetek, hígítók, vásznak, festékek, kis rongydarabkák és jó zenék „felhasználásával” készült képeket maga a művész is figyelmünkbe ajánlja – jellemzően Aldous Huxley szavaival. A több év termését felölelő anyag eszerint összecseng az író szellemes metaforájával a csend köreiről, amelyek Huxley számításai szerint évente tizenhárom és fél kilométerrel szűkülnek. No meg persze rímel azzal a gondolattal is, hogy e csendek teljes elvesztésébe soha nem szabad beletörődni.
Az ezredforduló és a XX. század tébolyult rohanását, a lélek csendjét megrövidítő zajokat elutasító gondolatot Kővári továbbgombolyítja: azt állítja, hogy a külsőségeknek kiszolgáltatott, végtelenül zaklatott ember egyetlen menedéke az otthon lehet, ahol a hétköznapok egyszerűen jönnek és mennek. Ebben a meghitt világban eredendően nincsenek katarzisok és csodák, van viszont valami a külvilágból olyan nagyon hiányzó csendből, melegből, nyugalomból. Ebben az áldott légkörben mégiscsak van esély arra, hogy az alkotó ember katartikus állapotba emelkedjen, s tehetsége mértéke szerint közvetítse is a katarzist. Az erre fogékony embernek pedig arra, hogy a katartikus élményt az otthonába fogadott műalkotáson keresztül befogadja.
origo.hu
Magyar Péter a nők elleni erőszak napját alapította meg
