Kilencvenöt éves Püski Sándor

2006. 02. 04. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Krisztinaváros szívében 1988 óta áll az olvasó magyar emberek szentélye, a Püski Könyvesház. E szellemi menedékhelyre betérve akár órákon át is nyugodtan böngészgethetjük a nemzeti irodalom legkiemelkedőbb alkotóinak műveit. Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Németh László, Szabó Dezső, Kodolányi János, Nyírő József, Sinka István, Erdélyi József és mások, klaszszikusok és mai magyar szerzők köteteivel találkozhat az irodalom rajongója. A trianoni határokon inneni és túli Kárpát-medencei, valamint a nyugati magyarság képviselőinek legteljesebb merítését találhatjuk meg a Németh László által emlegetett szellemi haza kincsestárából. Eme értékkészlet jelentős részét a Püski Kiadó maga rendezte sajtó alá. A fényes hófehér papírborításon református gazdához illő, puritán pompával díszelgő fekete betűk távolról elárulják az avatottaknak a Püski-köteteket.
Ezt a betűkből teremtett univerzumot Püski Sándornak, Sándor bácsinak és feleségének, Zoltán Ilonának, Ilus néninek köszönhetjük, akik ma is mindennap megjelennek a könyvesházban és a könyvkiadóban is, mert tudják a vidéki magyar ember örök érvényű bölcsességét: gazda szeme hizlalja a jószágot. A magyar könyv kifinomultan méltóságteljes, mégis kedves és egyszerű nagyasszonya, Ilus néni és a tiszteletre méltó, jó bácsi tekintetű, ősz pátriárka, Sándor bácsi energiái kifogyhatatlanok. Ki hinné hát, hogy Sándor bácsi, a könyvesember ünnepli kilencvenötödik születésnapját?
Ha Püski Sándorra nézünk, azt viszont nyomban elhisszük, hogy a méltósággal elviselt szenvedések és a viszontagságok nem törik meg az elhivatott embert. Életútja kilencvenöt évvel ezelőtt Békésen kezdődött, a szegénység iskolájában. A jó eszű gyermekért a szülők hajlandók voltak áldozatot hozni, aki a bizalmat jeles érettségivel viszonozta. Rövid városházi napidíjaskodás után került Budapestre, ügyvédi irodába, s a munka mellett szerzett diplomát és doktorátust a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán. Már egyetemista korában megérett benne az elhatározás: könyvkiadóként, könyvesházvezetőként támogatja a népi-nemzeti irodalom legjelesebb alkotóit, akikkel személyes kapcsolatba, barátságba került. Sinka, Szabó Dezső, Illyés művei, a Válasz, a Tanú, a Kelet Népe című folyóiratok köré tömörülő alkotók számára az első menedéket a Szerb utcai könyvesboltban teremtette meg. Hamarosan megalapította a Magyar Élet Kiadót, amelyben először Sinka István Vád című könyvét jelentették meg. 1935-ben vette feleségül élete társát, az irodalommentő misszióval tökéletesen azonosuló Zoltán Ilonát. 1944-ig százharminc könyvet jelentettek meg, többek között Kodolányi János, Féja Géza, László Gyula, Veres Péter, Erdei Ferenc, Darvas József munkáit. Közben kezdeményezőként, fő szervezőként vettek részt a szárszói konferenciák előkészítésében és lebonyolításában. E találkozókon azok az írók, költők, a szellem emberei vettek részt, akik tudták, hogy mindkét kizárólagos eszme, a nemzeti és a nemzetközi szocializmus is a magyarság vesztét okozhatja. Valóban, a szovjet típusú diktatúra legvéresebb korszakának kezdetén kiadójukat államosították. Gyermekeik kivándoroltak Amerikába, ők maradtak, mert tudták, küldetésük van hazájukban. Nem csüggedtek, titokban folytatták irodalomszervező munkájukat, ezért Püski Sándort 1962-ben börtönbe zárták. 1963-ban, az amnesztia évében szabadult. Erdei Ferenc közbenjárására látogathatták meg 1966-ban Amerikában gyermekeiket, ahol felmérték a lehetőségeket egy magyar kiadó működtetésére, de még reménykedtek. Mindhiába. Megérezve az 1970-ben elkezdődő új szellemi pangást és romlást, mégis kivándoroltak, megalapítván először a New York-i Püski Könyvesházat, majd 1975-ben a mindmáig működő Püski Könyvkiadót is. A magyar irodalom misszionáriusaiként nemcsak a könyvek fölött bábáskodtak, hanem az emigrációba kényszerült és a hazából odalátogató írókat, tudósokat is pátyolgatták. Hűségüket és hazaszeretetüket ékesen bizonyítja, hogy amint lehetett, 1988-ban hazahozták kincseiket Magyarországra. Istennek hála, él és virul a Püski Könyvesház a magyar olvasók örömére és vigaszára. Sándor bácsi és Ilus néni azóta sem lankadnak egy pillanatra sem, az irigység és a kirekesztő gyűlölet megannyi alantas megnyilvánulása sem csüggeszti el őket. Püski Sándornak arra is volt energiája, hogy a Könyves sors, magyar sors című nagyszerű könyvben összegezze egy irodalomért élő ember életútját, bölcsességeit és tapasztalatait. Számos kitüntetésben és elismerésben részesült. Ám Püski Sándornak és feleségének mindennél többet jelent az írók és az olvasók tiszteletteljes szeretete.
Márai Sándortól származik a mondás, amely szerint amíg az embernek dolga van a földön, él. Sándor bácsi, önnek még rengeteg dolga, küldetése van a magyar irodalom, a magyar tudomány, a magyar kultúra megtartásáért és újrafelvirágoztatásáért. Nehéz időket élünk, három-négy éve még a kommunizmusnál is nehezebbeket. Azt kívánjuk kilencvenötödik születésnapján, hogy éljen még nagyon sokáig, mert sok dolga van e földön a magyar irodalom miszszionáriusainak.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.