Az elszánt költő, aki nyakkendőre ír

Aki hagyományos író-olvasó találkozót, bölcs moderátori kérdéseket és még okosabb, elmélyültebb alkotói válaszokat várt Végh Attila költő, esszéista Az unatkozó angyal című kötetének bemutatóján, az igencsak meglepődött. Szerdán este a Rátkai Márton Klubba érkező irodalombarátok azzal a látvánnyal szembesültek, ahogy a szerző a színpadi tér kellős közepén komor, elszánt tekintettel püföl egy ósdi írógépet, majd egyre dühödtebben tépi ki a masinából a papírlapokat.

Aztán színre lép a „műsorvezető”, Prágai Tamás költő, esztéta, hátán vattázott szárnyakkal, kezében vödörrel és felmosóval. A takarítónak álcázott angyal Isten küldötte, a közvetítő, aki megpróbál rendet teremteni körülöttünk, és a mennyből hozza el az elhivatott írónak a repeszdarabokat, amelyből az alkotó fölépítheti, újjáteremtheti költői univerzumát. Múzsai szerepéhez híven homlokon csókolja az alkotót, majd hangosan diktálni kezdi neki A közvetítő című verset. Végh Attila sorról sorra ismétli a mennyei tolmács szavait, majd a szerencsétlen szárnyas angyal nyakkendőjére gépeli a művet. Mire az opus elkészül, a közvetítő megfullad, de később sajátos módon föltámad. Azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy szellemes, többszólamú performance kellős közepébe csöppentünk, amely az alkotás folyamatát jeleníti meg ironikusan. A halálosan komoly játék érzékelteti azt a különleges átváltozást, melynek során a költemény a lét titkát fürkésző gondolattá, létfilozófiává nemesül, a múzsa, a közvetítő segítségével.
A rövid, feszes színpadi kompozíciónak szerves folytatása volt Fodor Miklós filozófus érzékletes előadása, amelyből kiderült, hogyan alakul át a filozófia költészetté Végh Attila Az unatkozó angyal című esszékötetében. Talán nincs is költőiség nélkül filozófia – gondoljunk csak Platónra, Szent Ágostonra, Kierkegaardra, Heideggerre. Végh Attila természetes közege a határon járás költészet és filozófia között. Az unatkozó angyal tizenöt esszéje az emberi lét alaprajza felé tekint – mondta Fodor Miklós.
A kötetet közreadó Ráció Kiadó képviseletében L. Simon László költő méltatta Végh Attila életművét, amely az utóbbi években számos kiváló verseskönyvvel és esszével gyarapodott. A mérce igen magas: az emberi élet forráskútja makacs kutatóinak zsinórmértékét többek között Julius Evola, René Guénon, Hamvas Béla, Várkonyi Nándor, Kodolányi János határozza meg. Végh Attilának szerencsére már most megadatott a tisztánlátás, az éberség. Ahogy ő maga írja Hamvas Béla nyomán: Aki éber, az birtokában van az ősidők szakrális tudásának, amely „a dolgok eredeti értelmének tudása”.