Utassy a nem túl gyakori folyóiratközlések után a Kilencek költőcsoport az Elérhetetlen föld című 1969-es antológiában mutatkozott be először. Kilenc költő, Mezey Katalin, Oláh János, Utassy József, Győri László, Kiss Benedek, Konczek József, Kovács István, Péntek Imre és a korán elhunyt Rózsa Endre a népi-nemzeti elkötelezettséget megújító költészet képviselőjeként tűnt fel immár több mint három évtizede. Forradalminak tartották őket, abból sem csináltak titkot, hogy nemcsak a létező, hanem az eszmei szocializmust is megreformáltahatlannak tartják. E hőskorszakra emlékeztek vissza hétfőn este a csoport élő tagjai és a pályatársak, a műsorvezető Vasy Géza irodalomtörténész, Nagy Gáspár, Nagy Gábor költők, Antall István rádióriporter, Görömbei András irodalomtörténész. Szavaikból elénk tárult egy megalkuvást nem ismerő, üldöztetéseket és súlyos tragédiákat átvészelt életút. Utassy József a népdalszerkezet adaptálásával, a hangsúlyos és az időmértékes verselés veretesen újszerű ötvözésével, a nemzeti elkötelezettség és a létfilozófiai ihletettség egyesítésével teremtett egyedi költészetet. Első, vékonyka kötete, az 1969-es Tüzem, lobogóm! a cenzúrán épphogy átcsúszva jelent meg, még mai szemmel is egészen kis példányszámban, ám a kortársak kézről kézre adták, a könyvtári példányokat is rongyosra koptatva idézték a kötet emblémaversének akkor életveszélyes befejezését: „Talpra, Petőfi, sírodat rázom, / Szólj még egyszer a szabadságról.” Utassy kötetei, a Csillagok árvája, a Mézgarázdák, a Pokolból jövet, az Áve, Éva!, a Földi szivárvány, a Havak hatalma, a Sugdos a Sátán egyszerre jelenítik meg a magyarságra és az emberiségre leselkedő veszélyeket, s a költészet mindenható erejét, amely a legalattomosabb démonokat is képes legyőzni.
origo.hu
Menczer Tamás: Mi lesz így velünk?!
