E század minden századok szégyene – imígyen bélyegezte meg a huszadik századot Major-Zala Lajos, a szellemi haza és a nyugati magyarság legváltozatosabb hangnemű írója-költője, kinek Ötödik síp című verseskönyve nyomán kapta költői nevét a nyugati magyar költészet. Kislakoson született 1930-ban, 19 éves korában elüldözte a kommunizmus, német és francia egyetemeken vált három nyelvnek is magas szintű művészévé. Németül írt költemények és esszék, öt francia verseskönyv, egy franciául megjelent meseregény és számos magyar kötet avatta őt a letisztultan modern magyar költészet képviselőjévé. Vándorútjai végén Svájcban telepedett le. Most búcsúznunk kell a nagy visszhangot keltő verskönyvek, az Imátlan ima, a Csonton virág költőjétől. Ám éppen az idézett huszadik század sirató Sursum corda című versében fogalmazza meg a reményt: „a Múlt nem létezett / Egyedül lehetséges csak a Holnap / a Lesz az egyetlen Van: a kisiklott boldogságunk Semmi közé feszítve.” Sursum corda. Egyedül Isten a reményünk.
origo.hu
Sasvári Sándor megrázó vallomása: így tették tönkre a családját
