Oroszországban lappang a Biblia?

A lengyel kultúra örökbecsű emléke a Zsófia királyné számára készült Biblia-fordítás. A Szentírás első lengyel nyelvű változatát kézzel írták pergamenlapokra 1453–1455 között Jagelló Ulászló király negyedik feleségének a megbízásából. Minden lengyel lexikon, kézikönyv és irodalomtörténet vagy a királyné nevéhez, vagy pedig Sárospatak városához kapcsolja a fölbecsülhetetlen értékű kódexet, hiszen századokon keresztül ott őrizték a Református Kollégium könyvtárában.

Azt nem lehet tudni, hogy elkészült-e akkor a Biblia teljes szövegének a fordítása; annyi bizonyos, hogy a kódex eredetileg két kötetből állt. Az első kötet az ószövetségi könyveket tartalmazta (a mózesi könyvektől Jób könyvéig), a második pedig az Ószövetség többi részét és esetleg az Újszövetséget is. Az első kötet 470 lapjából mindöszsze 185 maradt meg, a második kötetből pedig később néhány lapot könyvek borítójába beledolgozva találtak meg. A fordítás a Vulgata alapján készült ócseh minták fölhasználásával; többen dolgoztak a nagy művön a királyné udvari papjának az irányításával. A lengyel nyelv történetének fontos dokumentuma született meg a XV. század közepén.
A sárospataki Biblia keletkezésének, történetének részleteiről a lengyel történészek és filológusok véleménye sok kérdésben különbözik egymástól. Eltérő magyarázatok születtek például arról, miképpen kerülhetett ez az értékes kódex Magyarországra. Kalandos és titokzatos sorsa volt évszázadokon keresztül a királyné Bibliájának. A titkok jelentős részét máig nem fejtették meg. Ma sem tudjuk, mi történt vele 1945-ben a háború végén, elpusztult-e vagy ott lappang valamelyik oroszországi közgyűjteményben.
A XVI. század elején Jan Krotoskinak, a poznani káptalan egyik tagjának a tulajdonában volt, az ő egyik rokona ajándékozta a Lengyelországba menekült cseh testvéregyház híveinek. 1624-ben a protestáns Rafal Leszczyski könyvtárában volt. Az egyik változat szerint 1627-ben, a másik szerint 1708-ban került Zsófia királyné Bibliája tisztázatlan körülmények között Sárospatakra. Egészen a XIX. század elejéig meg is feledkeztek róla Lengyelországban, akkor említi meg egy író emlékirataiban. 1871-ben jelent meg azután Lembergben nyomtatásban. A két világháború között pedig fotómásolatot készíttetett róla a Krakkói Tudományos Akadémia.
A lengyel kézikönyvek azzal fejezik be a kódex hányatott sorsának a bemutatását, hogy a második világháború alatt Magyarországon elpusztult a híres kézirat. Amit ehhez mi hozzátehetünk, az annyi, hogy 1938 szeptemberében a sárospataki kollégium két budapesti bank széfjében helyezte el értékes kódexeit, ősnyomtatványait, okleveleit és éremgyűjteményét. Zsófia királyné Bibliája 50 aranyérem, értékes könyvek és két oklevél társaságában a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankba került. A most hazajutott könyveket 1945-ben a szovjet katonák a másik bank széfjéből szállították el.
Ismeretes, hogy a megszálló szovjet csapatoknak voltak olyan speciális egységei, amelyek művészettörténészekből, szakemberekből álltak, tehát nehéz elképzelni, hogy elkerülte volna a figyelmüket egy ilyen értékes kézirat. A most hazakerült könyvek visszaszerzése elé számos technikai akadályt állítottak, és tudjuk, nem is sikerült mindegyiket visszahozni. Nem lehet tehát kizárni, hogy ott van valamelyik oroszországi közgyűjteményben a lengyel királynő számára készült Biblia-fordítás. Mindenesetre, amíg nincs arról biztos adat, hogy elpusztult, nem szabad róla lemondanunk. Közös magyar–lengyel erőfeszítéssel egy napon talán visszakerülhet Sárospatakra.