Wass Albert a dinnyepiacon

Az abszurd történet Szíki Károly Egerben élő színművész-rendezőnek, számos Wass Albert-színmű színpadra álmodójának, Tiszaföldvár szülöttének felajánlásával kezdődött. A művész fölkereste Barcza Gábort, a tiszaföldvári Fidesz elnökét, és elmondta neki, hogy megajándékozná szülővárosát egy Wass Albert-emlékművel. A már elkészült kompozíció hatalmas terméskő, rajta egy tábla, reá vésve Wass Albert híres versének emblémasora: A víz szalad, a kő marad. A művész elsősorban a város szép emlékműparkját, a Hősök kertjét tudta volna elképzelni a kompozíció háttereként. A nyolcvan százalékban baloldali önkormányzati testület ehelyett a város határán túl, egy lepusztult dinnyepiac és egy lerobbant benzinkút közé akarta elrejteni az emlékművet.
Barcza Gábor elmondta lapunknak, hogy az ügyet tavaly augusztusban tárta a városi önkormányzati testület elé, amelynek ő nem tagja. Az első ülésen elképesztő ostobaságok hangzottak el, többek között Wass Albert háborús bűnös voltáról. Nyíltan nem merték elutasítani a tervet, jó szocialista forgatókönyv szerint kijelöltek egy hatfős, pártatlan bizottságot a helyszín meghatározására. A pártatlan bizottságban az egyetlen fideszes Barcza Gáboron kívül öt MSZP-s képviselő szerepelt, akikkel megegyezésre jutni egyenlő volt a lehetetlennel. Az elnök – a Fidesz-tagsággal egyetértésben – ragaszkodott Szíki Károly terveihez, az MSZP-s „pártatlanok” egy városhatáron túli, lepusztult környezetben lévő, régi, rossz benzinkút és a dinnyeárusok lerakodóhelyének tőszomszédjában lévő szemetes területet, a város szégyenfoltját találták volna inkább méltónak az író-költő egyéniségéhez. Bár a bizottság munkáját a kijelölt december 15-i határidő előtt jócskán, december 2-ig elvégezte, a testület – valótlant állítva – arra hivatkozott, hogy nem kapták meg idejében az anyagot, így a Wass Albert-szobor ügye a 2005. december 22-i záróülésén már nem került napirendre. A január 24-i önkormányzati testületi ülésen – amelynek írásos előkészítő anyagát Barcza Gábor Fidesz-elnök csak az utolsó pillanatban, külön telefonkérésre kapta meg – időhúzások és éles viták után megszületett a döntés. A nyolcvan százalékban baloldali testület először teljesen feleslegesen újra napirendre tűzte, hogy legyen vagy ne legyen Wass Albert-emlékmű Tiszaföldváron. Az ülésen olyan emberek nevezték újra háborús bűnösnek az írót, akik bevallották, hogy semmit sem tudnak róla. Nem olvasták el a teljes életrajzból és szemelvényekből összeállított anyagot, amit Barcza Gábor mellékelt a bizottsági jelentéshez.
A Fidesz január 6-án szervezett egy Wass Albert-estet is, de ezen a testület egyetlen baloldali tagja sem jelent meg. Barcza Gábor szavait idézve: a legutolsó ülésen a gyűlölet egységesen izzott bennük, de nem mertek nyíltan nemet mondani. Ám azzal, hogy megszavazták az egy ízben már elvetett, abszurd, nevetséges benzinkutas-dinnyepiacos megoldást, gyakorlatilag elutasították a város szülöttjének fölajánlását – foglalta össze a történet első felvonását Barcza Gábor. Az elnök és tagtársai nem nyugodtak bele a méltatlan döntésbe. Az egyház hozzájárulásával február 17-én – az író halálának évfordulóján – a helyi református templom kertjében felállították az emlékművet. Az esemény egyik díszvendége és szónoka Turcsány Péter költő, a Kráter Műhely Egyesület elnöke volt, az eddigi legteljesebb Wass Albert-életműkiadás gondozója. Barcza Gábor és a tiszaföldvári Fidesz bízik abban, hogy ősszel a lakosság végre olyan önkormányzati testületet választ meg, amely méltó módon képviseli Tiszaföldvár érdekeit. S akkor végre illő helyre kerülhet Wass Albert emlékműve is.