Elment a könyv nagyasszonya

Gyászba borult a nemes magyar irodalom szentélye, a Püski Könyvesház. Isten vasárnap magához szólította Püski Sándorné Zoltán Ilonát, a magyar könyvkiadás és a könyvterjesztés nagyasszonyát. Zoltán Ilona 1911. október 3-án jött e világra, és 1935-ben kötött házasságot Püski Sándorral. Ettől kezdve szünet nélkül együtt folytatták azt a nemzet- és irodalommentő küzdelmet, amely mindmáig fogalommá tette Ilus néni és Sándor bácsi nevét.
A Püski házaspár személyes kapcsolatban, mi több, jó barátságban volt a népi-nemzeti irodalom minden jeles képviselőjével, beleértve azokat is, akik egymás iránt nem tápláltak éppen felhőtlen érzelmeket. Zoltán Ilona jósága, kedvessége, tapintata áthidalta a legkirívóbbnak tűnő ellentéteket is, és békét hozott a baráti körben. Ilus néni és Sándor bácsi együtt teremtették meg 1939-ben a Magyar Élet Könyvkiadót. Büszkén forgatták együtt ama sorsfordító napon az első, közösen megjelentetett könyvet, Sinka István Vád című munkáját. Attól kezdve a kiadó a szó szoros értelmében otthont teremtett a legnagyobbaknak, a tradicionalista, mágikus realista írónak, Kodolányi Jánosnak és a nemzeti literatúra emblematikus alakjainak, Szabó Dezsőnek, Féja Gázának, László Gyulának, Veres Péternek, Darvas Józsefnek, Erdei Ferencnek. És mindenki tudta, elismerte: ahogy az igazi családokban mindenütt, a népi-nemzeti irodalom spirituális közösségének is szüksége van mater familiasra. E szerepkör igazi szellemi tartalmát Németh László fogalmazta meg lélektani realista regényeiben és esszéiben. Női totalitásnak nevezte, amin azt kell érteni, hogy az igazi nő sokkal inkább képes a teljesség megteremtésére és befogadására, mint a világnézeti korlátaikkal megáldott és megvert, azokkal egy egész életen át küszködő férfiak. Tudja azt, amit senki más: otthonossá varázsolni a világot. Püski Sándorné Zoltán Ilona képes volt erre a varázslatra. Nagyaszszonya volt először az 1944-ig százharminc kötetet megjelentető Magyar Élet Kiadónak, a Válasz, a Tanú, a Kelet Népe című folyóiratok köré tömörülő alkotók szellemi műhelyének. Majd háziaszszonya volt a szárszói konferenciáknak, amelyeken a magyar írók tettek hitet mind a nemzeti, mind a nemzetközi szocialista eszmesátán elleni küzdelem mellett. Tudta azt, ami keveseknek adatott meg: otthonossá varázsolni a világot. És mindenekelőtt alkotótársa volt Püski Sándornak.
Ilus néni az 1945 után fokozatosan előre nyomuló diktatúra idején szakmai, erkölcsi értelemben is támaszt nyújtott férjének. Vigaszt nyújtott az államosítás borzalmainak évadján. Együtt élték át 1956 fényes napjait, majd a megtorlást. Püski Sándornak volt hova, volt kihez hazatérnie 1963-ban, amikor amnesztiával szabadult a börtönből. S e nehéz évek során családot alapítottak, otthont adtak gyerekeiknek. Együtt határozták el, hogy kivándorolnak, együtt alapították meg New Yorkban 1975-ben, majd hazatérve Magyarországra, 1988-ban Budapesten a Püski Könyvesházat, amely mindmáig üdítő oázisa az irodalomszeretőknek, a most véget érni vágyott sivatagos négy esztendőben is. Ezt a különleges ajándékot köszönhetjük többek között Ilus néninek, a magyar irodalom és a könyv nagyasszonyának, a példás feleségnek és édesanyának, akit soha el nem múló szeretettel és tisztelettel gyászol az egész magyar irodalom.