A Magyarok Házában ma még láthatók Tardi Sándor író és festőművész képei. A hetvenöt esztendős, kiváló – számos tanítványa szerint örökifjú – mester életművének kulcsszava az átélhető művészet. Az ’56-ra emlékezem című dinamikus, lendületes, megrázó kompozíciójából érthetjük meg legjobban, hogyan kell értelmeznünk Tardi Sándor ars poeticáját. Képeinek nincs a szó hagyományos értelmében vett centruma. Számos erőközpont, csoportos, egyéni alakok, épületek sugározzák együtt a tisztaságot és a lendületet. Bonyolult a világa, s mégis átélhető a nyitott lélekkel közelítő emberek számára is. A spirituális, a szellemi világot a természethitű Táltos megjelenítésével ugyanúgy képes emberközelbe hozni, ahogy a falusi tájakat, házakat ábrázoló festményeken. Mindegyik kompozíciójának hátterében egy kis falusi templom, vagy régi falusi ház rejlik, amely a magyar hagyományokhoz kapcsolja Tardi művészetét.
Ő maga szigorúan realista festőnek tartja magát, jómagam inkább mágikus realistának érzem, akinél – akár Kodolányi János műveiben – a legegyszerűbb tárgy, a legélethűbb emberarc is hordoz legalább csipetnyi földöntúli jelentést. Szellemi rokonának tekinti Szabó Zoltánt, a Cifra nyomorúság, A tardi helyzet című művek alkotóját. Szabó Zoltán műveiben a valóság, a szemmel nem látható magasabb rendű valóság, a folklór és a mágia szerves egységet alkot. Ugyanerre törekszik Tardi Sándor is. Ezt az összetartozást azzal is hangsúlyozza az eredetileg Kovács Sándorként anyakönyvezett alkotó, hogy fölvette a Tardi Sándor művésznevet A tardi helyzetet író lelki rokon tiszteletére. Tardi életművének legáltalánosabb jellemzője az ember és a természet egységének hangsúlyozása. Munkái azt sugallják: tiszteljük a nagy vizet, környezetünk élővilágát, az alkotás csöndjét és a lélek békéjét.
origo.hu
A betegek szeme láttára kellett újraéleszteni egy nőt a kecskeméti rendelőintézetben
