Soha sem volt még felújítva, most viszont kilencvenmillió forintot költhettünk rá – mondta tegnap lapunk munkatársának a somogytúri Kunffy-kúria díszcserjés, tavaszi virágok sokaságától virító udvarán Winkler Ferenc, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője, miközben Horváth János művészettörténész az utolsó képeket is falra akasztotta a megújult kiállítóhelyen.
Nem Rippl-Rónai vagy Vaszary formátumú művész – tartják róla, de nevét Párizsban és idehaza is beírta a művészettörténetbe. A francia fővárosban töltött nagypolgári élet élményét őrző festményei mellett különös hangulatot árasztanak a falusi élet, az egyszerű emberek, köztük az észak-somogyi cigányok ihlette művei. Kunffy Lajos – akit sokan az utolsó magyar polihisztorok egyik legsikeresebbjének tartanak – egy személyben volt államtudományokból doktorált jogász, földbirtokos, malomtulajdonos, és nem utolsósorban festő.
A parasztfehér kültéri festéktől kiváltképp vonzóan ragyogó somogytúri Kunffy-emlékmúzeum két épületében tegnap óta az alkotó százharminc műve látható. És a hatalmas park legmagasabb pontjára emelt, klasszicista stílusú kiállítóterem közelében elnyúló, utcára hossztengelyes, „gazdag- paraszti épületben” arra a falusi enteriőrre is rácsodálkozhatunk, amely az 1913-ban végleg hazatért, és Somogytúron alkotó művész sajátos ízlésvilágáról árulkodik.

Csipke Józsika: Elolvastuk Magyar Péter genderaktivistájának LMBTQ-meséjét, hogy Önnek már ne kelljen