Berendy Beatrix, az együttest fenntartó Talentum Kulturális Alapítvány elnöke a múltat felidézve elmondta, hogy a Rajkó Zenekar 1952-ben kapott helyet az épületben. A kiváló zenekar alapítójának, Farkas Gyulának az érdeme, hogy a magyarországi cigányzene az éttermi muzsikálásból színpadi zenévé lépett elő, s eljuthatott a világ számos pódiumára. Ugyanő alapította meg a Rajkó Zenekar utánpótlását biztosító Rajkó-iskolát. Farkas fáradságot nem ismerve járta a Kárpát-medence szegény falvait, felkutatván a legtehetségesebben muzsikáló határon inneni és túli magyar cigány gyerekeket. Közülük nem kevesen – ma már nagyapaként – a híres Száztagú Cigányzenekar prímásai és szólistái.
A történet a rendszerváltozás után sajátos fordulatot vett – folytatja beszámolóját Berendy Beatrix. Az állam mint fenntartó kivonult a művészegyüttes mögül, s létrehozta a Talentum Kulturális Alapítványt, amely székhelyként a Rottenbiller utcai épületet kapta. Az új parlament 1990. május 2-án állt fel, de az utolsó államszocialista kormány öt nappal megelőzte azzal, hogy április 27-én sebbel-lobbal létrehozta a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványt, és összeállította azt az ingatlanlistát, amelyet aztán teljesen kisajátított. A Talentum alapítványnak, a Rajkó-iskolának és a Rajkó Zenekarnak nem maradt semmi. Azt hihetnénk, hogy az új szocialista kormánynak 2006-ban már onnan nincs mit kimenteni, de a Rottenbiller utcai székházért még ma is ádáz küzdelem folyik. Az időközben közalapítvánnyá alakult Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány, amelynek 1990-es alapító okirata szerint az lenne a célja, hogy a neki átjátszott vagyont a hátrányos helyzetű fiatalok felkarolására fordítsa, jelenleg peres úton akarja kiüríttetni az igencsak megkopott házat. Az épületet ötvennégy év óta folyamatosan használja a Rajkó Zenekar és az utánpótlását képező művészeti iskola, s nem kíván megválni tőle.
A Rajkó Zenekar igazgatója, Gerendási István megmutatja az együttes számos régibbi lemez- és újabb, CD-felvételeit. A 2003. szeptember 3-i, a Dohány utcai zsinagógában tartott koncerten többek között Liszt Ferenc Magyar rapszódiája, Bartók Béla Román tánc, Kodály Zoltán Galántai táncok, Max Bruch Kol nidré, Dinicu Pacsirta című világhírű kompozíciói hangzottak el. A lenyűgözően profi muzsika után kiábrándító kontrasztot jelentett a panaszok folytatása. Ugyanis nem- csak a székház, hanem a Rajkó Zenekar sorsa is bizonytalanná vált az utóbbi három esztendőben. Az együttes, amelyre a világ minden más táján büszkék lennének, hiszen öt évtized alatt öt földrészen, több mint száz országban öregbítette Magyarország és a magyarországi cigányzene dicsőségét, szinte piaci alapon lát el állami feladatokat. Ez eddig ad hoc állami támogatásokkal működőképes volt. Ám a segítség az utóbbi időben vészesen lecsökkent, a múlt évet a zenekar már 16 milliós hiánnyal zárta. Berendy Beatrix elmondta, hogy ők mindent megtesznek, ami művészektől elvárható. A tavalyi főszezonban is, ahogy mindig, havonta huszonnyolc-huszonkilenc előadást tartottak, idén is szinte mindennap színpadra lépnek. Az évi több mint kétszáz hazai és külföldi koncert hagyományos folklórműsora mellett a Rajkó cigányzenekartól kevésbé megszokott, újszerű hangszerelésű műsorokkal is színpadra lép.
Ám ha nem történik változás, kénytelenek lesznek kora nyáron lehúzni a redőnyt. Az együttes mellett a Talentum Kulturális Alapítvány működteti a Rajkó-iskolát is, amelynek most mintegy ezer tanulója van, de a létszám továbbra is gyarapszik, hiszen az iskola növeli a vidéki, kihelyezett tagozatainak számát is. A romák felemelkedésének kulcsa pedig az oktatás. A Rottenbiller utcai székház mint országos roma oktatási és kulturális központ talán Európa egyetlen ilyen jellegű intézménye. A Rajkó ügye az egész Kárpát-medencei magyarság ügye is. Nemcsak szimbolikus tény, hanem élő valóság, hogy Erdélyben, a Bácskában, a Felvidéken, Kárpátalján, a Csallóközben is magyarul szólalnak meg a romák, magyar anyanyelvükön panaszolják a magyarokkal együtt elnyomott cigány kisebbségek határtalan fájdalmát. Félő, hogy ha így folyik tovább, a hegedű, a cimbalom, a bőgő egyre halkabban szól, s egyszer csak elhallgat a magyar cigányzene, ami nemzetünk tragédiája lenne.
Berendy Beatrix hozzátette: ők évente jelzik a problémát az államnak – az utóbbi három esztendőben egyre kisebb sikerrel. Az esélyegyenlőségi minisztériumtól tavaly 1,5 millió forintot kaptak, ami immár az abszurdnál is abszurdabb helyzetet eredményez, hiszen évi költségvetésük megközelíti a kétszázmillió forintot. Teszi mindezt éppen az a kormány, amelyik folyton-folyvást az esélyegyenlőségről „papol”, ám a gyakorlatban semmit nem tesz a cigányságért. A Talentum Kulturális Alapítvány végveszélybe került, pedig egymaga többet tesz az összes, 2002 óta keletkezett úgynevezett roma programnál.
origo.hu
Sasvári Sándor megrázó vallomása: így tették tönkre a családját
