Csángó konferencia a Csángóföldön

Veszélyeztetett nyelvek, vallási konfliktusok, eredetkérdés, a táplálkozási szokások változása – nem hétköznapi tudományos tanácskozás kezdődik ma a moldvai csángókról. Méghozzá nem hétköznapi helyszínen: a Kárpátokon túli Csángóföldön. Ez nem annyira magától értetődő: a román nemzettudat számára a magyar csángóság származásának, létezésének kérdése mindig is a kínos történettudományi és néprajzi problémák körébe tartozott. A többségi hatalom évszázadok alatt mindent megtett azért, hogy ez a népcsoport afféle hídszerepet töltsön be az asszimilációban. A magyar azonosságtudatú csángóság fogyatkozását, hovatartozásuk zavarát mérsékelheti, a pusztulás folyamatát fékezheti az Európa Tanács 2001-es ajánlása a csángó kultúra védelméről.
– Ez a konferencia a harmadik a csángókérdést taglaló tudományos tanácskozások sorában, amelyet a Teleki László Alapítvány rendezett meg tavaly és tavalyelőtt is az Európa Tanács ajánlásának eredményeként, a szervezet fővédnöksége mellett – nyilatkozta lapunknak Diószegi László, az alapítvány ügyvezető igazgatója. – A moldvai helyszín kiválasztásának az az oka, hogy szükségesnek láttuk a csángók saját környzetében megrendezni a konferenciát. Kialakulóban van ugyanis egy identitását kereső, fiatal csángó értelmiségi réteg, amely nyitott ezekre a kérdésekre, és amely nélkül elképzelhetetlen bármiféle nemzet létezése. Másfelől – fűzi hozzá Diószegi – az erdélyi magyarok méltatlanul bánnak az 50–70 ezernyi moldvai magyarsággal, keveset tudnak róluk, ezért fontos őket informálni, hogy nem identitását vesztett, hanem azt még meg nem találó népcsoportról van szó. Ez valójában középkori azonosságtudat, amelyben a vallás és nem a nemzetiség a meghatározó.
Diószegi László úgy véli, a román sajtó esetleges támadásait, túlérzékeny reakcióit is jobban lehet a helyszínen ellensúlyozni. – Ez a kétnapos konferencia, amelyet Bákóban és Pusztinán rendezünk meg, hangsúlyozottan tudományos párbeszéd, nem két balkáni nép verekedése; célunk a megoldáskeresés – nyomatékosítja.
Az előadók között egyházi személyek – Böjte Csaba és a jasi püspökség képviselője –, moldvai magyar értelmiségiek, kolozsvári néprajztudósok, román, német, angol, norvég kutatók, műemlékvédők szerepelnek – a veszélyeztetett kultúra védelmének reményében.