Magyar fotográfusok Krakkó díszvendégei

Krakkóban egy nap alatt többször változnak az évszakok. A verőfényes reggelben jobb nem bízni: két óra múlva por- és szélvihar, aztán novemberi eső jön, utána megint kánikula. Persze a város így is, úgy is azonnal otthonos. Ismerősek az utcasarkok, és a felszedett villamossínek mellett a helyiek éppúgy akadályversenyeznek, mint ez idő tájt a pestiek. A szombaton elkezdődött nemzetközi fotóhónap szervezői is csak az időjárás miatt idegeskedtek – joggal.
A díszvendég Magyarország, ezen belül Budapest fotósainak a bemutatkozását szombat délután a régi sörgyár területén csak azért nem mosta el az eső, mert senkit nem érdekelt, hogy esik, és a szél megpróbálja lebontani a koncertszínpadot. Pászt Patrícia, a krakkói magyar kulturális intézet vezetője és Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora, a társszervező Magyar Fotográfusok Házának művészeti vezetője nemcsak hogy elkerülték a Budapest bemutatkozik címszó alatt elkövethető közhelyeket, de alighanem a fotóhónap egyik legizgalmasabb kiállítását prezentálták.
A kiállítóhely, a régi sörgyár területe nagyjából a pesti Tűzraktér krakkói megfelelője – csak nincs rommá pusztulva. A Budapest feeling című tárlatban az a legjobb, hogy a budapesti fotósok bemutatkozása alkalmából végre nem a sztereotip Budapest-képre erősít rá Lánchíddal, Várral és Hősok terével; hanem a fotósok – többek között Dezső Tamás, Kovalovszky Dániel, Szilágyi Lenke, Barakonyi Szabolcs – szubjektív látásmódjának enged teret. A falakon nem a turistacélpontok jelennek meg, hanem az ügető végnapjai, a Duna-part, a Józsefváros egy balkonról fényképezve, az öregek otthona vagy Szilágyi Lenke partisorozata.
Ez is Budapest. És a látogatók viselkedéséből ítélve úgy tűnik, ez a Budapest nagyon is érdekli őket (a másikat, a híreset mar úgyis számtalanszor látták). Nyoma sincs az otthon megszokott megnyitó alatti udvarias álldogálásnak: az érkezők, javarészt fiatalok, azonnal birtokba veszik a teret. Csoszognak, lépcsőn fel és le, összevissza, nézik a videoinstallációt, a vetítéseket, veszik a katalógust. Beszélnek az alkotásokról. Igen, Krakkó kultúr- és diákváros, ahol a jéghidegben csak a Besh’ o drom sörgyári koncertje és a Krakkóban működő Ördög Konyhája magyar étterem kínálata melegít. Meg a magyar bor, merthogy azt árulnak mindenhol, csak úgy írják, „egri bicavér”.