A kiállítás címében idézett mondat arra a szokásra utal, hogy a menyegző vendégeitől a lakodalom előtt mindig megtudakolták, mit kíván enni: burekaszt, azaz töltött leveles tésztát, vagy szárnyassültet – tudtuk meg a kiállítást megnyitó Georg Habertől, a Bécsi Zsidó Múzeum igazgatójától. Az esküvői kellékek közül ott láthatjuk a kiállításon a házasságkötés legfontosabb dokumentumát, a ketubát, vagyis a házasságlevelet. Enélkül nincs esküvő, de válás sem, ha ugyanis az értékes szerződés elvész, nincs mód a házasság felbontására. Az esküvő az ortodox zsidó közösségek legfontosabb társadalmi eseménye. A szertartás a XVI. századig a zsinagógákban zajlott, ám azóta szabadban, egy baldachin – a chupa – alatt kel egybe a pár, hogy a Biblia soraira emlékeztessen, miszerint „…meg foglak áldani, és meg fogom sokasítani a magzatodat, mint az égnek csillagait.”
A zsidó esküvő hagyományai között számtalan népszokás őrződött meg, amelyek szinte mindegyike a démonhittel kapcsolatos. A kiállításon látható például egy velencei fátyol – ezzel takarták le a menyasszonyt, hogy az ártó szellemek azt higgyék, gyászol. A szertartás végén pedig a vőlegény mázl tov! felkiáltással összetör egy poharat, hogy megijessze a gonosz szellemeket, akik a néphit szerint féltékenyek voltak az emberek boldogságára. A házasságkötés nélkülözhetetlen eleme, hogy a vőlegény kimondja e szavakat: „Légy te nekem megszentelve ezen gyűrű által, Mózes és Izráel törvénye értelmében.” A gyűrű a középkortól része az esküvőnek: korábban egy érme adományozásával fejezte ki a vőlegény, hogy komoly a szándéka. A lakodalom elmaradhatatlan eleme volt a menyasszonytánc, a micva.
origo.hu
Orbán Viktor: Három év alatt közel 40 százalékos minimálbér-emelés
